Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Az állami pótadóról

86 Joggyakorlat. 2.022.007 P követelés is, amelynek megfizetésére a pénziigyminisiter kötelezettséget vállalt, á panaszosra nézve cselekvő vagyont jelent, amelyet tehát keletkezésének időpontjában aktívaként kellett elkönyvelni. Cselekvő vagyon nemcsak a készpénz, hanem a követelés is, a titkos tartalék létesítésének egyik módja az, ha a vállalat fennálló követelését a valóságos értéknél alacsonyabb összegben mutatja ki, vagy nem mutatja ki a mérlegben. Ily módon létesített a panaszos titkos tartalékot akkor, amidón a kincstárral szemben keletkezett 2.022.007 P követelését mérlegében vagyonként nem mutatja ,ki, és ez által a jogosítvány megszerzésekor a vállalat akaratától függetlenül keletkezik, de a jogosítvány megvonásával kiöntött titkos tartalékból, most már tudatosaan *egy új titkos tartalékot létesített. Ez a titkos tartalék már a vállalat akaratával jött létre és ezért? a T. H. 0. 13. § 13. p. szerint adókotelesek. Az a titkos tartalék ugyanis, amelyet panaszos a jogosítvány eszmei értékében adómentesen bírt, adóköteles titkos tartalékká alakult át abban a pillanatban, amelyben az adómentes titkos tartalék kiöntése útján a vállalat a 2,022.007 P követelés birtokába jutott és azt mérlegében nem könyvelte el. Ezekre tekintettel a bíróság a rendelkező rész szerint határozott, (m. kir. Közigazgatási bíróság 17341/1941. P szám.) Metékegyenérték 1920. XXXIV. t.-c. 118 §. 34. Ar mentesítő társulatok illetékegvencrtéknek nem alanyát Ugyanis a társulati vagyon az 1885: XXXIV. t.-c. 102. §^a szerint feloszlás esetében a társulati tagok között hozzájárulásaik arányában felosztandó. Már pedig csak olyan társulás alanya az illetékegyenértéknek amelynél a tagoknak a társulat vagyonálian tulajdonrészük nincs, INDOKOK: A ]>auaszos társulat u terhére előírt illetékegyenérték törléséi kizárólag azon az alapon kéri. hogy nem lehető az illetékegyenérték alanyává, mert tagjainak a társulat vagyonában tulajdonrészük van, amely örökösödés tárgya is lehet. Az 1920: XXXIV. t.-c. 118. (1) bekezdés 2. pontja értelmében a társulatok közül csak azok alanyai az illetékegyenértéknek, amelyeknél a tagoknak a társulat vagyonában tulajdonrészük nincs, vagyis, amelyeknek tagjai a társulati vagyonból sem kilépésük, sem' a társulat feloszlása esetén részt arem követelhetnek. Ha a vizitárSulat akár az érdekeltek közakaratából, akár az érdekelt birtokosoknak az ártérben bírt holdak menvnyisége szerinti többsége által megalakult (1885.XXIII. t.-c. (71. §.), mindenki, aki oly területet szerez meg. amelv valamely társulat kötelékébe tartozik, azáltal a társulat tagjává válik (1885: XXIII. t.-c. 77. §.), amiből következik, hogy a társulati tagság kilépés által nem, hanem csak az ártérben lévő birtok átruházása által, illetőleg csak a társulat feloszlása (1885: XXIII. t.-c. 100. §.) által szűnhet meg. Az a kérdés tehát, hoglyi a tagoknak van-e a társulat vagyonában tulajdonrészük, csak azon a tényen kereszütl bírálható el, hogy mi történik a társulat vagyonával annak feloszlása esetén. Ezt a kérdést a vízrendezésre alakult társulatokra nézve — amelvek közé a panaszos tartozik — az 1885: XXIII. t.-c. 102. §-a úgy szabályozza, hogy feloszlott társulatnak a tartozások kielégítése után fennmaradó vagyona, amennyiben az alapszabályok vagy a társulati közgyűlés az illetékes miniszter jóváhagyásával nem intézkednék, a társulati tagok között hozzájárulásuk aránya szerint felosztandó. A panaszos társulat alapszabályai arról, hogy feloszlás esetén a társulat vagyonával mi történik, intézkedés nincs. A társulat közgyűlése ugyan amely-