Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Szabálytalan adóbehajtásból származó kártérítési igények és a polgári perút

60 Dr. Pláner I.: Szabályt, adóbeh. szárm. kárt. igények és polg. perút. Az igény érvényesítésének módja mindegyik esetben azonos, vagyis független a felelősség említett természetétől. Az említett bifurkációt általánosan elfogadottnak tekinthetjük, mert még olyan bírói ítéletek is, melyek (szerintünk tévesen) a közeggel szembeni pert a Pp. 180. §. 1. pontja alapján megszüntetik: ugyanazon per keretében a közösség (közület) ellen érdemben elutasító ítéletet hoznak. A nagy probléma akkor áll elénk, ha azt vizsgáljuk, hogy mi a kárigény érvényesíétsének útja, ha valamely magánszemély, mint jogosított (károsult) áll szemben állami, vagy községi közeggel? Erre nézve a KKHŐ. 131. §-a intézkedik s eszerint: »adókivetés előkészítése, közadók kivetése, biztosítása, behajtása, stb. alkalmával az állami vagy községi (városi) közegek, az általuk. . . (közületeknek) vagy magánfeleknek jogtalanul okozott költségek vagy károk« . . . megtérítésében elmarasztalhatok. S ilyen ügyekben elsőfokon a pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága, harmadfokon a Közigazgatási Bíróság határoz. A probléma és az abban burkoltan jelenlevő elvi kérdés megoldásának szempontjából döntő jelentőségű annak a kérdésnek eldöntése, hogy vájjon mit értett a jogalkotó a rendelet szóhasználata szerinti »magánfelek« terminus technikus alatt, vagyis kik azok a személyek, akik a »magánfelek« fogalmi körébe, helyesebben jogi kategóriájába tartoznak. Vájjon ide tartozik-e a vonatkozó kárigény jogosult magánszemélyek közül bárki, vagy csupán azoknak bizonyos csoportja? Avagy gyakorlati példán vizsgálva a kérdést: vájjon az adózó magánhitelezője, aki az előbbi ellen bírói végrehajtást vezet, az adózó ellen később vezetett szabálytalan adóbehajtási eljárás folytán kárt szenvedvén: a vétkes adóközeg elleni kárigényével közigazgatási, vagy polgári perútra tartozik-e? A kérdés megvilágíátsa és eldöntése szempontjából elsősorban figyelembe kell vennünk a 60.000/1927. P. M. VII. sz. rendelet, mint Végrehatási Utasításnak a KKHÖ. 131. §-hoz fűzött részét. Ez a törvénymagyarázó jogszabály« kimondja, hogy a 131. §. értelmében »meg kell téríteni és a megtérítésben a közigazgatási hatóság köteles elmarasztalni a vétkes közegeket, azokban a költségekben, amelyet az adózóknak a fellebbezések készítésével okoztak.K A Végrehajtási Utasítás, mint leghivatottabb magyarázat, vonatkozó rendelkezéséből kitűnőleg nyilvánvaló, hogy a fentírt jogszabály »magánfelek« alatt nem bármely oly idegen személyt ért, aki nem íelel meg a jogszabályban szereplő »közületek«, mint kárigény jogosultak (káiosultak) fogalmának, hanem csakis olyan magánszemélyt (szemben a közületekkel), aki szintén károsult s aki a kérdéses közigazgatási jogviszonyban szemben áll valamely közülettel, mint adóhatósággal. Aki tehát a hatósággal szemben magánfélként és egyben a hatósággal közigazgatási jogviszonyban állóként jelentkezik.