Az adó, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Szabálytalan adóbehajtásból származó kártérítési igények és a polgári perút

Dr. Pláner I.: Szabályt, adóbeh. szárm. kárt. igények és polg. perút. 61 A fentebb elmondottak alapján a KKHÖ. 131. §-a. mint a polgári perúttól elzáró rendelkezés: jogkorlátozó (kivételes) jogszabálynak tekintendő, s mint ilyen kiterjesztőleg sohsem. csakis megszoritólag értelmezhető. Megszorító magyarázat mellett pedig nem lehet oly értelmet adni a 131. §-nak. mint amely nemcsak a közigazgatási jogviszonyban álló, — illetve adóvégrehajtási eljárásban végrehajtást szenvedő magánfeleknek, adózóknak. — hanem más harmadik személyeknek kártérítési igényét is elzárná a polgári perúttól, még akkor is. ha ezek az adóhatóságokkal semmiféle közigazgatási jogviszonyban sem állnak. Álláspontunk helyessége az ellenkező oldalról is bebizonyítható. Lgyanis, ha az adóhatóságokkal közigazgatási jogviszonyban nem álló, bármely harmadik személy kárigénye közigazgatási útra tartozna: felmerülne az a kérdés, hogy milyen eljárásjogi módozatok mellett, milyen jogorvoslati formával volnának képesek igényüket érvényesíteni? A Hatásköri Biröság kimondotta, hogy a kincstári követelés behajtására irányuló eljárásban felmerült panasz elintézése közigazgatási bírói útra tartozik (minélfogva ez alsófokon nyilvánvalóan a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utal). (Határozat idézve: Hátásköri bírósági határozatok tára XI. kötet, 79. lap. 6. szám.) A döntvény indokolása szerint a hatásköri kérdés megoldása azon lordul meg, hogy a panasz a behajtási eljárás során követett eljárás ellen irányul-e vagy sem. — amennyiben igen: vonatkozólag az 1896:XXVI. k-c. 82. §. 5. pontja szerint a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak •an helye, mely esetben alsófokon az eljárás a közigazgatási hatóságok *le tartozik, Eltekintve attól, hogy maga ez az indokolás is világosan érzékelteti álláspontunk helyességét (mert a kérdést mindig az adózó, az adórégiehajtást szenvedő szemszögéből, arra vonatkozólag dönti el), azt is világosan mutatja, hogy ha a magánfék terminus technikus akként értelmeztetnék, hogy annak fogalmi körébe a közigazgatási (adózói, stb.) jogviszonyon kívül álló bármely harmadik személy is oda tartozna, akkor az az újabb eldöntendő kérdés merülne fel, hogy e harmadik személynek van-e az alsófokú közigazgatási eljárásban panaszjoga*, ragy sem? Hiszen alsófokú jogorvoslat nélkül az ügy a Közigazgatási Bíróság elé nem kerülhet, mivel a közigazgatási eljárás a reformatio per saltum intézményét csakis kifejezett jogszabályi intézkedés esetében ismeri, egyébként el nem fogadja (1929:XXX. t.-c. 48. §. 1. bek. és 49. §. 3. bek.). A mi esetünkben azonban ily kifejezett jogszabályi intézkedés nincs! A fentiekből megállapíthatólag az adóvégrehajtási eljárás szabálytalanságával okozott kár megtérítése tekintetében, az egyedül nyitva álló joaorvoslati út alsó fokon csupán az ú. n. végrehajtási panasz* íeuetne. Azonban a KKHÖ. 46. §-a szerint a végrehajtási eljárásban előfordult törvény- és szabályellenességek orvoslását a végrehajtást szen-