Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1941 / 12. szám - A háború finanszírozása
Dr. Schraidt Á.: A háború finanszírozása. 239 amely a spekulációs nyereség egy részét az államhoz juttatja s így a háború finanszírozását szolgálja. ,A részvényvásárlás motívumát, a vásárlóerőnek értékpapírban való tőkésítését az állam a háború finanszírozásának szolgálatába is állíthatja, ha a piacon háborús államadóssági kötvényeket helyez el. Ezzel eljutottunk a háború finanszírozásának egy másik főeszközéhez, a kölcsönhöz. Hitelműveletek természetesen nemcsak a piacon bonyolíthatók le, sőt általában ez szokott a kisebb rész lenni, s a nagyobb a bankokkal, nagyvállalatokkal bonyolódik le. Rövidlejáratú hitel úgyszólván csakis innen vehető, a nagyközönséget inkább a közép- és hosszúlejáratú kölcsönökkel lehet igénybevenni. A háború elején a rövidlejáratú hitel* eszközök — kincstárjegyek, állami váltók — különösen nagy szerephez jutnak az első szükségletek kielégítésére. A kölcsönművelet teszi lehetővé bizonyos áruk termelésének halaszthatatlan kiterjesztését és fokozását és általa azok a vásárlóerőmennyiségek is az államhoz vezethetők, amelyek a korlátozások következtében fennmaradtak, de amelyeket az adózás nem ért el.5 Hitelműveletekkel lehetővé válik nemcsak a háború folyamán keletkezett jövedelem, hanem a felhalmozott vásárlóerő, a vagyon igénybevétele is. Előnye a hitelfinanszírozásnak, hogy az említett egyéb forrásokat is megnyitja és hogy nem kényszereszköz; hátránya viszont az adóztatással szemben, hogy a kamatfizetéssel és törlesztéssel az államot a jövőben is terheli. Ez a teher azonban, ha a hitel belföldi, nem jelent veszteséget az ország gazdasági élete szempontjából, hanem inkább csak a jövedelem- és vagyoneloszlási állapot megváltoztatását idézi elő. Van a háborúnak mindezeken kívül még egy pénzügyi eszköze s ez a pénzszaporítás. A háború okozta rendkívüli szükségletek kielégítésére mondhatni technikai okokból szükség van a pénzforgalom bővítésére. A járulékos pénzkibocsátás az államnak lehetőséget ad a háborúban szükséges többletkiadások megtételére, anélkül, hogy a bevételekben a megfelelő ellentétel abban az időpontban már meglenne. Ha a pénzszaporítás megfelelő adópolitikával, hitelpolitikával, fogyasztási és nyereségkorlátozásokkal, árszabályozással jár együtt, a háború első szakaszában nagyobb veszély nélkül alkalmazható. Ilyen esetben voltaképen jövő bevételek meghitelezése s nagyjában véve a hiteleszközökre vonatkozó megítélés alá esik. 5 A háború finanszírozása keretében a vásárlóerő megfelelő irányítására hivatott a német vastakarékosság intézménye. Lényege az, hogy a fizetések és munkabérek egy maximált hányadát adómentesen különleges takarékszámlára — eiserne Sparkonten — vezetik, amelyen azok a háború végéig lekötve maradnak. Ez az intézmény megvalósítja a fennmaradó vásárlóerő levezetését, bővíti a háborús hitelfinanszírozási módszerek körét s emellett a megtakarítások adózatlanságára vonatkozó régi kívánságot is teljesíti.
