Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

240 Dr Schmidt Á.: A háború finanszírozása. Ha a pénzszaporítás mértéktelen nagyságú, vagy az említett egyéb eszközök nincsenek meg, vagy nem jól működnek, akkor egyre fokozódó áremelkedés áll be, az áremelkedéseket újabb pénzszaporítás követi, s hamarosan a felfúvódottság állapotába jut a gazdasági élet. Az infláció is háborús finanszírozási eszköz, mert egyesíti magában a hitel, adóztatás és korlátozás hatásait. A pénzszaporítás az állam legprimitívebb hitelművelete, az áremelkedés a fogyasztás korlátozására vezet, a vásárlóerő csökkenése pedig az adóteher fokozásaként hat. Az inflációs áremelkedés és vásárlóerőcsökkenés azonban nem helyes fogyasztáskorlátozás és adóztatás, mert eltekintve attól, hogy az államnak nincs elegendő és tartós haszna belőle, igazságtalan, a kisebb jövedelmű társadalmi rétegeket erősebben terheli és a terhet főként a munkabérből, fixfizetésből, járadékból élőkre hárítja. Az infláció, ugyanúgy az infláció hatásával azonos fogyasztáskorlátozó önálló áremelés és vásárlóerőt csökkentő bér- és fizetésleszállítás nem megfelelő finanszírozási eszköz. Ugyancsak nem látszik helyesnek a háború finanszírozására a valóságos vagyonadó nagyobb mérvű szedése.6 A háborús állapot nem alkalmas ennek az adónak beszedésével együttjáró vagyonfolyósítási, átváltási, birtokosváltozási problémák megoldására, s a különféle nehézségek torlódása következtében esetleg több kár származhat az adóalanyokra, mint haszon az államra. A vagyon részleges igénybevételére a megfelelően szabályozott jövedelemadó is elég, s emellett természetesen kölcsönműveletekkel is felkereshető. A valóságos vagyonadó inkább a háborús felkészülés eszközeként alkalmazható, — pl. a magyar beruházási hozzájárulás, a svájci vagyonváltság — de még inkább a háború végén, a háború fennmaradt terhének felosztása alkalmával. Ilyenkor rendszerint meglehetősen erős vagyonadóra szokott sor kerülni, ami azonban a háború pénzügyi liquidálása érdekében elkerülhetetlen. Az összes finanszírozási eszközök végén említjük meg a külföldi hitelt, amely a háborúban álló államok egy részénél alig jöhet szóba, más részénél pedig csak kisebb mértékben, mint eddig. Legnagyobb előnye, hogy az ország teljesítőképességét a saját lehetőségeken túl fokozza; hátránya azonban, hogy az államot esetleg igen erősen eladósítja a hitelezővel szemben. A külföldi háborús adósságok az országot függő helyzetbe hozzák, törlesztésük rendszerint sokkal nehezebb feladat, mint a belföldieké. A nehézségek sok esetben olyan nagyra nőhetnek, hogy a világgazdaság funkcionálásának rendes menetét akadályozhatják. Ha az egyes finanszírozási eszközök jelentőségét megítélni akarjuk, első helyen — aequo loco — az adóztatást és kölcsönt kell era6 Fricke-nek a vagyonadó erősebb igénybevételére vonatkozó javaslatát nem tartjuk elfogadhatónak. L. i. m.-t.