Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1941 / 12. szám - A háború finanszírozása
238 Dr.t Schmidt Á.: A háború finanszírozása. lentenek. Ezeknek a bevételeknek, illetőleg bevételtöbbleteknek méghagyása feltétlenül áremelkedésre és a gazdasági egyensúly bomlására vezet, ami a háború további finanszírozását nagymértékben megnehezíti. Ennek megakadályozására legfontosabb eszköz a helyes adópolitika, amelyet azonban egyéb eszközökkel kiegészíteni és támogatni kell. Első helyen említjük az árszabályozást, amely a háborús gazdaságpolitikának nélkülözhetetlen eszköze. Célja nemcsak a fentemlített általános áremelkedési tendencia korlátlan érvényesülésének megakadályozása, hanem az összes javak és szolgáltatások árának átfogó és szerves árrendszerbe foglalása. Az ilyen árrendszer, ha valóban érvényesül, minden zavartalan gazdasági tevékenységnek alapvető feltétele és a gazdasági egyensúly fenntartásának biztosítéka. A háború finanszírozásának szempontjából főképen azért jelentős, mert meghiúsíthatja az olyan árkülönbözeti nyereségeket, amelyek sem adókkal, sem más eszközökkel nem érhetők utói, s amelyek további áremelkedésre vezethetnek. A fogyasztási oldalon általában, de különösen az alacsonyabb jövedelmű néprétegek vásárlóerejének szabályozására legalkalmasabb a széleskörű fogyasztáskorlátozás, amit különben a fogyasztási javak szűke is megkíván. Ide tartozik az élelmiszereknek, italneműeknek, textilanyagoknak, stb. racionalizálása (jegyhez kötése), a világítási, fűtési, forgalmi korlátozások, bizonyos cikkek vásárlásának ehgedélyhez kötése vagy tilalma, stb. Az elsőrendű közszükségleti cikkeknél a fogyasztáskorlátozás ne annyira kiegészítője, mint inkább helyettesítője legyen az adóemelésnek. Ezeknek a cikkeknek ára ugyanis különböző okokból adóemelés nélkül is emelkedésre tendál s ezt tovább súlyosbítani szociálpolitikai és tömeglélektani okokból sem kívánatos. Magasabb rendű cikkeknél viszont a fogyasztáskorlátozás megfelelően egészítheti ki az adóemelés fogyasztáscsökkentő hatását. A fogyasztás racionalizálását a tőkejavak gazdálkodásában különféle beruházási — építési, tatarozási, modernizálási — tilalmak szolgálják, melyeket különben rendszerint a nyersanyaghiány is indokol. A vállalati nyereségek megfogására az osztalékfizetési korlátozás intézménye vehető igénybe. A konjunkturális nyereségek a részvényeseknél ugyan az osztalékadó emelésével is el lehet érni, általánosabb hatású és alkalmasabb azonban magának az osztaléknak maximumot állítani, s a többletet a vállalatnál visszatartani, hogy azt azután ott lehessen a háború finanszírozásának céljaira felhasználni. Az osztalékfizetési korlátozás a háborús finanszírozásnak újabb intézménye; azokban az államokban, amelyekben bevezették, igen jó eredménnyel járt. Az osztalékfizetési korlátozás nemcsak pénzügyi szempontból, hanem tőzsdepolitikai tekintetben is szerepet játszhatik, amennyiben az árfolyamemelkedésre vezető részvényösszevásárlás egyik, ha nem is egyetlen motívumát gyengíti. A tőzsdei nyerészkedő játék ellen különben a különleges tőzsdenyereségi adó bevezetése is megfontolásra érdemes,