Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

232 Dr Schmidt Á.: A háború finanszírozása. tási (és forgalmi) adók emelését, a jövedelemadó pótlékolását, vagy kulcsának emelését s rendkívüli adóként a hadinyereségadó, vagy általában konjunkturális adó bevezetését alkalmazza a legtöbb állam. A háborúba való lépés előtt s valószínűleg több helyen a háború befejezése után is az egyszeri rendkívüli vagyonadó is kivetésre került, illetve fog kerülni. Mindezek az adóemelések lényegében véve ugyanazt a pénzügyi célt szolgálják, a bevételek fokozását, szabályozásukban azonban jelentős eltéréseket mutatnak. A harmadik követelmény végül az, hogy a háborús adópolitika szervesen illeszkedjék bele az ország gazdaságpolitikájába, azzal összhangban legyen, vagy az adópolitika szempontjából fogalmazva meg a kívánalmat: az adópolitikát megfelelően egészítse ki és erősítse a háborús gazdaságpolitika többi intézkedése. Ezeknek a követelményeknek csak akkor lehet eleget tenni, ha ismerjük az adóztatás és háborús adóemelés voltaképeni célját, funkcióját, szükségszerű hatását, előnyös és hátrányos következményeit. A háborúra való felkészülés — a hadsereg korszerű felszerelése és kiképzése — és a hadviselés közgazdasági szempontból azt jelenti, hogy az állam a gazdasági életben rendelkezésre álló, vagy állítható jószágmennyiség és emberanyag egy részét a magángazdálkodásból elvonja és a hadigazdálkodás szolgálatába juttatja. A hadsereg hadianyagszükségletének fedezésére fokozni kell bizonyos cikkek termelését s egyúttal csökkenteni kell más cikkek fogyasztását s ebből következőleg termelését. Háború idején a hadiiparban s a vele kapcsolatos iparágakban — fegyver- és lőszergyártás, nehézipar, gépipar, textilipar, stb. — a termelés fokozása szükséges, ami a nyersanyagfelhasználás és foglalkoztatottság növekedését, a munkanélküliség csökkenését, sőt esetleg munkáshiány bekövetkezését vonja maga után. Ezzel egyidejűleg azokban a gazdasági ágakban, amelyek kizárólag polgári fogyasztási cikkeket állítanak elő, a fogyasztás korlátozása, s evégett a termelés csökkentése válik szükségessé. Ugyanez áll az emberanyagra nézve is: a magángazdasági-, s általában a polgári életben levők egy részét a hadsereg katonának hívja, vagy a fegyverkezési iparban foglalkoztatja s ezzel a fogyasztási javak előállításában közreműködők számát csökkenti. A háborús felkészülés és hadviselés lényege tehát a közösségi — honvédelmi — célra szolgáló jószág- és embermennyiség növelésében s egyben a magángazdasági — békebeli — célt szolgáló mennyiség csökkentésében áll. A társadalmi jószágmennyiség összessége ebben az időszakban növekedhetik Ugyan, s általában növekszik is, de a többletet s ezen túlmenően még a korábbi jószágmennyiség egy részét is az állam veszi igénybe. Ez a célja s ennek a célnak elérése a feladata a hború finanszírozásának, akár adóztatással, akár hitelműveletekkel, vagy akár mind a kettővel történik is. Bár a szükséges javak közvetlen igénybevétele is előfordul, rendszeriní mégis pénzben bonyolódik le a megszerzés,