Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

Dr Schmidt Á.: A háború finanszírozása. 233 ami azonban a lényegen semmit sem változtathat. Adóztatás esetében az állam általában a társadalom folyó jövedelméből rekeszt el magának egy részt, kölcsön esetén ezenkívül a felgyülemlett jövedelmet, a vagyont is igénybe veszi. Az adóztatás és kölcsönfelvétel viszonyát általában úgy szokták jellemezni, hogy előbbi a jelenlegi, utóbbi pedig a jövő generációt terheli. Ez azonban nem szabatos megállapítás. Jogilag a különbség abban áll, hogy az adóztatás kényszerű és ellenszolgáltatás nélküli, a kölcsön viszont — legalább elvileg — önkéntes és visszafizetés melletti teljesítés. Gazdasági szempontból mind a kettő vásárlóerő átadás, azonban más-más jövőbeli hatással. A jelenben az adóztatásnak és a kölcsönfelvételnek lényegében véve ugyanaz a szerepe; háborút viselni mindig csak a meglevő anyaggal — és emberekkel — lehet s nem a jövőben létrejövőkkel és ezen a tényen a kölcsön sem változtat. Hitelműveletek esetében azonban az állam háborús célokra a meglevő pénztőkét vonja magához s ezzel a magángazdasági célokra való fordítás lehetőségét a visszafizetés idejére tolja át, de fenntartja — az adóztatásnál ez a lehetőség viszont nincs meg. A kölcsönnek adóztatásból származó visszafizetése a társadalom jövedelem- és vagyoneloszlási struktúráján változtat és másképen, mint az adóztatás. Adóztatás és hitelfinanszírozás között a határok elmosódhatnak: ez áll be a könyszerkölcsön és pl. a Keynes által javasolt fizetéshalasztás esetében.2 A háborús finanszírozás lényegéből következik, hogy az államnak a háborúviseléshez szükséges jószágmennyiséget ki kell vonnia a társadalom gazdaságából. Ha az állam kevesebbet von ki, vagy csak látszólag von ki megfelelő mennyiséget, amire megvan a lehetőség, akkor a gazdasági egyensúly hamarosan megbomlik. Minthogy az állam háborús kiadásai szükségképen magasabbak, mint a békebeli kiadások, a fokozott kiadások fedezésére az adók emelése általában elkerülhetetlen. Ennek az elkerülhetetlen eszköznek alkalmazásánál azonban nagyon kell ügyelni arra, hogy az a lényegnek megfelelő célt valósítsa meg, s ne vezessen gyakran bekövetkező, de valójában elkerülhető káros következményekre. Ezek között legjelentősebb az, ha az adóemelés következtében általános és megállíthatatlan árszínvonalemelkedés lép fel. Minden árváltozás és így az adóemeléstől független áremelkedés is a kereslet és a mögötte meghúzódó szükségletek és a kínálat, illetőleg a kínált javak korábbi egyensúlyi helyzetének megbomlását mutatja. Az áremelkedés oka — a pénz oldalán ható tényezőktől eltekintve — a kínálati oldalon a felkínált javak mennyiségének csökkenése, a termelési költségük fokozása, a kereslet oldalán a szükségletek bővülése következétben a kereslet erősbödése, a fizetőképesség fokozódása — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek a momentumok a há2L. Keynes lenti m.-t. különösen Chapter V. és VI. »Deferred pay.«