Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

Joggyakorlat. 153 INDOKOK: A panaszosok sérelmesnek tartják, hogy a pénzügyigazsatóság megtagadta annak a kérésnqk a teljesítését, hogy a H. villamossági rt állal szolgáltatott villamosenergia ellenértékéről az 1932. évi július havatol az 1937. év február hónapjának a végéig aciolt nyugtákon lerótt nyugtailletékeknek az összegeit térítsék vissza, s azt vitatják, hogy a szobanlevo nyugták után a kincstárt az azokon lerótt nyugtailleték ínég nem illeti. A panasz nem alapos. Az illelékkövelelésnek a jogosságál az ül. szab. 148. §-a értelmében a fizetési meghagyás kézbesítésének a napjától számított 90 napon belül lehetvilatni, s^az ennek a határidőnek a letelte után beadott fellebbezéseket a pénzügyigazgatóságnak hivatalból vissza kell utasítani. Abban a tekintetben, hogy ezt a szabályt a nem fizetési meghagyással, hanem kötetlen alakú más meghatározott cselekménnyel érvényesített illetékkövetelés eseteiben is alkalmazni kell, a bíróság 1971. számú elvi jelentőségű határozatában már állást foglalt, kimondván, hogy mert a felek az ilyen módon érvényesített követelés eseteiben is tudomást szereztek arról, hogy velük szemben a kincstár milyen címen, milyen összegű közadókövelelést támasztott, s ez az érvényesítés éppen olyan joghatályos, mint a fizetési meghagyással kötelező közadókövetelések tekintetében a fizetési meghagyásnak a kézbesítése: a nem fizetési meghagyás kézbesítésével érvényesíteti közadóknak a jogosságát is csak a rendes jogorvoslati haláridőn belül lehet vitatni. Ebben a határozatában kimondotta a bíróság azt is, hogy ezt a szabályt abban az esetben is alkalmazni kell, ha a közadót már befizették, s ennekfolytán annak a jogosságát a felek visszatérítési kérelem alakjában vitatják, mert a felek részére jogorvoslatot biztosíLó jogszabályok nem tesznek különbséget abban a tekintetben, hogy azokat a közadókat, amelyeknek a jogosságát vitatják, már befizették-e vagy sem, s mert ez a körülmény a jogosság szempontjából amúgy is közömbös. A bélyeggel lerovandó vagy leróható illeték (vagy az ugyanúgy lerótt más közadó) a közszolgáltatásoknak nem különleges tárgyú válfaja, hanem egy bizonyos tárgyú közszolgáltatás tekintetében meghatározott szolgáltatási mód (eljárási szabály), mint ahogy csupán lerovási mód ugyanannak a közszolgáltatásnak pénzfizetéssel, vagy a járandóságból való levonás tűrése útján való teljesítése. A vagyonátruházási, okirali, törvénykezési, illetve közigazgatási illetéket meghatározó jogszabályok a vonatkozó illetéknek a tárgyát, alapját, mérvét és alanyait — a törvénykezési illelékek tekintetében perrendi okokból létesített kivételektől eltekintve — egységesen, arra tekintet nélkül állapítja meg, hogy a lerovás mikéntjét meghatározó alaki jogi szabály a közszolgáltatást — gyakorlati illetve célszerűségi szempontból — pénzfizetéssel, levonás tűrésével avagy bélyegjegyeknek használatával a körülmény sem, hogy a kincstár a pénzfizetéssel lerovandó luetei (közadót) rendszerint fizetési meghagyás kibocsátásával követeli, ellenben a bélyegben járó illeték (közadó) alanyait a lerovásra a legtöbb esetben csak a törvény parancsa kötelezi s ^nak tejesítésére a kincstár a feleket esetenkint (rendszerint sohasem kötelezi, mert ez a Süönbözőség a dolgok természetében rejlik: azokban az esetekben, amelyekben kincstár az illetéknek kivetési eljárást, a törvény által kötelezett alanjokia bízza, vagyis a