Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - A családi ház fogalma a rendkívüli ideiglenes házadómentesség szempontjából

154 Joggyakorlat. ezeket a lerovásra nem kell külön kötelezni, mert ennek a kötelezettségüknek az önilletékezés (önadóztatás) kötelezettségéből í'olyólag tudatában vannak s a kincstár az illetékkötelezettséget megalapozó jogi lénynek (vagyonátruházás, okirat kiállítása, törvénykezési vagy közigazgatási beadvány benyújtása) rendszerint nincs is tudatában, amivel ellentétben a pénzben lerovandó illetéket rendszerint a kincstár állapítja meg (szabja ki), s ennek folytán arról, hogy a kincstár mit követel, a feleket esetenkénti kötelezéssel értesíteni kell. A különböző módon lerovandó vagy leróható illetékek (közadók) követelésének jogalapját tevő törvényes határozmányoknak az azonosságából következik, hogy az illetékek esedékessége, jogerőre emelkedése, biztosítása, elsőbbsége, behajlása, elévülése, törlése, az elkövetett mulasztások büntetése, illetve az azok tárgyában igénybevehető jogorvoslatok tekintetében fennálló jogszabályokat — ellenkező rendelkezések hiányában — megfelelően, vagyis értelemszerűen alkalmazni kell mind a pénzfizetéssel, mind a levonás tűrése útján, mind pedig a bélyegjegyek használatával lerovandó illetékek eseteiben, nemcsak azért, mert nincs törvényes rendelkezés, amely az említett jogviszonyok és azoknak tartalma tekintetében különbséget tenne aszerint, hogy azokat pénzfizetéssel, levonás útján avagy bélyegjegyek használatával lerovandó illetékekkel kapcsolatban kell érvényesíteni, hanem azért is, mert ilyen megkülönböztetés az illetéknek a lerovási módok mindegyikében való azonossága mellett mivel sem volna indokolható. A panasz tárgyát tevő azt a kérdést tehát, hogy a bélyegben lerótt és visszatéríteni kért szóbanlévő nyugtailletékeknek a lerovására a nyugtáknak a kiállítója illetve elfogadója, a törvényes jogszabályok helyes értelmezése mellett, köteles volt-e vagy sem, ami az illeték jogosságának a kérdése: csak a birtokon kívüli fellebbezésekre megállapított attól a naplói számított 90 napos határidőn belül lehet vitatni, amely napon azt a kincstár követelésbe vette azáltal, hogy a lerovást teljesített alany az illetékeket a helyesen vagy, helytelenül értelmezett törvényes kötelezettség alapján az okiratokon, béb";gjegyek felragasztásával és átírásával lerótta. A törvényben megrí orozott említett határidőkön belül a feleknek módjában volt a lerótt illetékeknek a jogosságát, a bélyegjegyek értékének visszatérítése iránti kérelem alakjában érvényesíthető jogorvoslat útján vitatni, de ha azzal nem éltek, avagy az nem vezetett eredményre, a bélyegjegyekben történt illetéklerovás jogerőre emelkedett s azt többé vita tárgyává tenni nem lehet. Ellenkező felfogás azt jelentené, hogy a bélyegjegyekkel lerótt illeték vagy más közadó soha nem emelkednék jogerőre, aminek a feltételezésére az illetékek (közadók) jogerőre emelkedését szabályozó törvényes határozmányok még támpontot sem nyújtanak. A bélyegjegyekben lerótt illetékek (közadók) visszakövetelése tekintétében is természetesen nyitva áll a K. K. H. Ö. 19. §-ában meghatározott esetekben (a tartozás vagy az alap hibás kiszámítása, nem a valódi fizetésre kötelezett által történt lerovás, illetve többszörös lerovás) érvényesíthető rendkívüli jogorvoslatnak a lehetősége, amelyet az elévülési határidőn belül bármikor elő lehet terjeszteni. Minthogy a panaszosok a bélyegjegyek értékének visszatérítése iránti kérelmüket nem az utóbb említett jogcímek valamelyikére, hanem az illetékek jogosságának a vitatására alapítják, amit csak a rendes jogorvoslat keretében tehetnek meg, arra tekintettel, hogy a bélyegjegyekben lerótt és visszatéríteni kért illetékeket a nyugták kiállítója az 1932. évi július havától az 1937. év február hónapjának a végéig terjedő időn belül adolt nyugtákon rótta le s azoknak időpontjaitól a visszatérítési kérelem 1937. évi június hó 30-án történt előterjesztésének a napjáig 90 napnál hosszabb idő telt el, az illetékek jogerőre emelkedtek, minek folytán azokat többé vita tárgyává tenni nem lehet. (2037. számú elvi j. haíárjozal.) '