Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - Elméleti szempontok az öröklési illetéknél. Az olasz örökösödési illeték

136 Dr. Schmidt: Az olasz öröklési illeték. hatja a saját vagyont is figyelembe vevő -fokozott progresszivitás, Az említett reformot a háború utáni években Németországban és Olaszországban megvalósították, azonban később, valószínűleg az adminisztrációs nehézségek következtében elejtették. Egy másik körülmény: egyrészt az örökhagyó, másrészt az örökös és hagyományos leszármazóinak száma, illetőleg az e szerint való degresszió. Az örökhagyót utódokról való gondoskodásra késztetheti az a ludat, hogy szerzett vagy öröklött vagyonát, ha nincsen gyermeke, vagy csak egy van, halála esetén az állam nagyrészt elveszi, míg ha több gyermeke van, a vagyon kisebbmértékű csökkentésben, vagy teljes épségben száll át rájuk. Az örökösnél vagy. hagyományosnál szintén megvan a népesedéspolitikai ösztönzés, ha több gyermek esetében alacsonyabb kulccsal kell adót fizetnie a ráháruló vagyon után. A degressziót az is indokolttá teszi, hogy nagyobb számú leszármazó esetén az adóalany teljesítőképessége önként értetődően kisebb, mint kisebb számú eltartott mellett. A gyermekszám-degreszsziós adókulcs várt hatására természetesen azoknak az országoknak lehet elsősorban szükségük, amelyekben a népesedés erkölcsi, faji, vagy gazdasági okok következtében csökkenő irányzatot mutat. Mindezek a nem pénzügyi szempontok azonban csak akkor vehetők figyelembe, ha velük a pénzügyi érdekek nem szenvednek sérelmet. Előfordulhat pl. az is, hogy a közszükségletek növekedése következtében az államnak nagyobb bevételre van szüksége s ezért az örökösödési adó által nyújtott lehetőségeket fokozottabban kényszerült igénybe venni. Ilyenkor azután -sor kerül a mentességek megszüntetésére, a kedvezmények csökkentésére és az adótételek emelésére. A tételes pénzügyi jog kialakulása és változása a pénzügyi és nem pénzügyi érdekek fontosságától és ezeknek egymáshoz való viszonyától függ. Az örökösödési adó fejlődésében az említett pénzügyi, valamint szociál- és népesedéspolitikai szempontok szerepe tekintetében igen érdekes az olasz örökösödési illetéknek s különösen az illetékmentességre és az illetékkulcsra vonatkozó jogszabályoknak háború utáni változásain végigtekinteni. Az örökösödési illeték — tassa di successione — alapvelő szabályozása a háború után, 1923-ban történt.6 Tulajdonnak, haszonélvezetnek, javak használatának vagy élvezetének, vagy más jognak halálesetből következő átszállása a terhektől mentes érték szerint öröklési illeték alá esik. (Art. 1.) Az örökösödési illeték szabály szerint progresszív; egyes különleges esetekben azonban az illetékalap, nagyságától független, arányos és állandó kulccsal jár. (Art. 2.) 6 1923. évi december hó 30-i kir. törvényerejű rendelet.