Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - Elméleti szempontok az öröklési illetéknél. Az olasz örökösödési illeték

Dr. Schmidt: Az olasz öröklési'illeték. 133 X Elméleti szempontok az öröklési illetéknél* )C Az olasz örökösödési illeték* Irta: Dr. Schmidt Ádám, pü. titkár. Az örökösödési illeték rendszertani helyének meghatározásában mindezideig sem a pénzügyi jog, sem a pénzügytan nem tudott egységes állásfoglaláshoz julni. A halálesetből következő vagyonátszállásokat terhelő közszolgáltatási egyik állam pénzügyi joga illetéknek, másiké adónak nevezi; a pénzügy tani elméletek pedig az illetékek, forgalmiadók, vagyonadók, sőt a jövedelmi adók között keresik a helyét. Ha az illetéknek általánosan elfogadott fogalmát szemelőtt tartva az örökösödési illetékre, s különösen annak tárgyára, alapjára és kulcsára vonatkozó jogszabályokat vizsgálat alá vesszük, úgy, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy az örökösödési illeték — nem tekinthető illetéknek. Az elnevezés a történeti fejlődéssel magyarázható, mert az örökösödési illeték a vagyonátruházásoknál, s különösen ingatlan vagyonátszállásoknál kifejtett halósági közreműködésért járó (bélyeg) illetékből alakult ki. A mai jogrendszerekben azonban, lényegét tekintve, nem az illetékek, hanem az adók közé tartozik. Minthogy az örökösödési adó az élők közötti vagyonátruházást terhelő forgalmiadókhoz hasonlóan és azok kiegészítőjének tűnt fel, korábbi pénzügytani elméletek a forgalmiadók csoportjába sorolták. Ha azonban figyelembe vesszük az adók tárgyát — az örökhagyó halálából következő ingyenes, árban ki nem fejezeti vagyonátszállást —, az adó alapját — általában a vagyon tisztaértékét — s különösen az adó kulcsát — rendszerint az objektiv vagy szubjektív teljesítőképességre alapított progressziót —, úgy feltétlenül arra az eredményre jutunk, hogy az örökösödési adó nem tekinthető forgalmiadónak. Amennyiben az adó a hagyatékot sújtja, úgy az örökhagyó vagyonát a végső átszállás alkalmával megragadó egyszeri vagyonadói-ól beszélhetünk; az örökrészt, vagy hagyományt terhelő adó esetében pedig a váratlan s rendszerint nem megkeresett rendkívüli vagyongyarapodásnak a jövedelemadót mintegy kiegészítő vagyonszaporulati adójáról van szó. Hogyha a jövedelem fogalmára vonatkozóan az ú. n. Schanz-féle meghatározást fogadjuk cl, amely szerint a jövedelemi a jövedelmi forrásokra való tekintet nélkül egyedül az évi vagyonszaporulatban áll, úgy az örökösödési adó tételesjogilag a jövedelmi adó keretében lenne szabályozható. Minthogy azonban a lételes pénzügyi jogok — elsősorban gyakoriali okokból —