Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 8. szám - Elméleti szempontok az öröklési illetéknél. Az olasz örökösödési illeték

134 Dr. Schmidt: Az olasz öröklési illeték. a jövedelmet az egyes jövedelmi ágakból befolyó bevételek összegének tekintik, ezért az örökösödési adót rendszerint a jövedelmi adótól külön szabályozzák. Az örökösödési adónak, mint egy alkalommal szedett, rendkívüli vagyonadónak lényegéből következnek legfőbb sajátosságai: az áthárílhatatlanság, a liquiditás kisebb-nagyobb hiánya és az adótárgygyal azonos adóforrást közvetlenül terhelő hatása. Az első helyen említett átháríthatatlanság általában minden esetben fennáll, a liqniditás az átszálló vagyon természetével áll összefüggésben, az adóforrást csökkentő hatás pedig elsősorban az adó kulcsának megszabásától függ. Ezek a sajátságok, valamint az a tény, hogy a szűkebb értelemben vett öröklési adónál az örökös személyi tulajdonságai a legmesszebbmenő mértékben figyelembe vehetők, lehetővé tették, hogy az örökösödési adó szabályozásánál ne csak pénzügyi, hanem tulajdonpolitikai és szociálpolitikai szempontok is érvényesülhessenek. A magántulajdon sérthetetlenségét hangoztató s azt még a közösség érdekeivel szemben is védelmezni kívánó liberalizmus az örökösödési adó kulcsát lehetőleg olyan alacsonyan kívánja megszabni, hogy az örökösödés alkalmával a vagyon teljes egészében szállhasson ál a jogutódraj/ s az örökösödési adó voltaképen csak átírási illeték legyen. Az utópisztikus és politikai szociálifcmus ezzel szemben a vagyoneloszlás arányosítása végett az adókulcs progresszivitásának erős fokozásával az örökségnek kisebb-nagyobb részben a közösség javára való kisajátítását szándékozik elérni.1 E két véglet között helyezkednek el az örökösödési adó indokát kereső és célját kitűző tudományos elméletek, melyek többnyire egy kiemelt motívumra építik fel rendszerüket. Általánosan elfogadott és pénzügyi szempontból is jelentős a teljesítőképesség gondolata, amellyel a progresszív kulcs alkalmazása indokolható. A teljesítőképesség fokozódását foglalja magában a Schanz által hangsúlyozott gazdagodási momentum is.2 Az öröklött és megkeresett vagyon közötti különbségtételt kívánja az olasz Rignano, aki az öröklés és ajándékozás útján történő vagyonátszállások száma szerint időbeli progressziót javasol.3 A pénzügyi szempontok mellett a szociálpolitikai-tulajdonpolitikai szempontok figyelembevételének szükségét már Adolf Wagner is hangsúlyozza, aki többekkel egyezően az örökösödési adóban az állam örökösödési jo1 A kommunizmus magát a magántulajdont és az örökösödési jogot tartja azonnal és egyszerre megszüntetendőnek^ s ezért progreszszív örökösödési adóra nincs szüksége. 2 Schanz: Studien zur Geschichte und Theorie der Erbschaftssteuer, Finanzarchiv Bd. 17. 3 Rignano: Per una riforma socialista del diritto successor;.o. 1920. — Zur Frage der wirtschaftlichen Demokratisierung. Archív für Soz.-wiss. und Soz.-pol. Bd. 50.