Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - Az egyenes adók reformja

Dr. Csidak E.: Az egyenes adók reformja. 81 folytatóit vizsgálatok érlelhetik meg azt az elhatározást is, hogy ne csak az adóterhek arányosabb megoszlására törekedjünk, hanem a jelenlegi adórendszer tagozódását feladva, olyan más rendszerre térjünk át, amely, az ország minden polgárát egyszerűen, arányosan, igazságosan és mindenekfelett a szociális szempontokra is figyelemmel venné igénybe az adóztatásnál. Kétségtelen, hogy az ilyen mélyreható adóreformot nagyon meg kell gondolni, mert az elhamarkodott cselkvésnek az adózók gazdasági életére végzetes következményei lehetnek. Éppen ezért a rendszerváltozást a nemzeti jövedelem és vagyon gondos, minden részletre kiterjedő összeírásának kell megelőznie; ezt követőleg pedig olyan nyugodt gazdasági viszonyokat kell bevárni, amelyek a gazdasági élet egyensúlyáról tiszta képet mulatnak és amellett szólnak, hogy a statisztikai adatokkal alátámasztott mélyrehaló változtatásokat a termelési rend és a társadalmi élet megrendülés nélkül fogja elbirni. A jelenleg rendelkezésre álló statisztikai adalok azonban korántsem elegendők arra, hogy az egyes termelési és foglalkozási ágak adóterhét pontosan és világosan lássuk. Hogy ne említsek egyebet, az egyes jövedelemforrásokra és az egyes vagyontárgyakra eső jövedelem- és vagyonadóterhel csak körülményes számítással hozzávetőlegesen lehet megállapítani, mert egy-egy adózónál a jövedelemforrások jövedelme és a vagyontárgyak értéke összevontan kerül adóztatás alá, az egyes jövedelemforrásokra és az egyes vagyontárgyakra nehezedő tehertételek öszszesítve az összes jövedelemből és az egész vagyon értékéből kerülnek levonásba, ennélfogva csak az egyes jövedelmeknek és az egyes vagyoncsoportok értékének egymáshoz való aránya szerint lehet megállapítani azl is, hogy, a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon egy-egy részét a jövedelemadóból és a vagyonadóból milyen összeg terheli. Amit tehát ma tenni lehet és tenni kell, az nem lehet más, mint a meglevő rendszer olyan kiigazítása, hogy az adóteher elviselhetőbb, a kivetési rend gyorsabb és egyszerűbb legyen, az egyes adótörvények vitás jogi területei rendeztessenek, maguk az adók pedig olyan szociális tartalommal töltessenek meg, amelyre a külföldi adórendszerek egy része már eddig is követendő példát mutat. Az elmondottakból tehát azt a megállapítást lehet tenni, bog}' amíg a más rendszerre való áttéréssel az adóreform kérdése megoldást nem nyer és nem következnek be a gazdasági életben olyan kiegyensúlyozott viszonyok, amelyek múlhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy az adórendszer kérdése megrázkódtatás előidézése nélkül megoldható legyen, a jelenlegi rendszert kell fenntartani és a legnagyobb körültekintéssel kell megválogatni azokat az intézkedéseket, amelyek a nyilvánvaló egyenlőtlenséget kiküszöbölik és a kis emberekkel szemben szociális megértést tanúsítanak, anélkül, hogy az államháztartás egyensúlyát veszélyeztetnék. Ezek az általános szempontok jutnak kifejezésre a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban is, amidőn annak indokolása szerint »az adórendszernek gyors, egyik évről a másikra érvényesülő általános