Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

Joggyakorlat 69 esik, amikor is minden rendbeli illeték lerovandó, mert ez a rendelkezés -csak illetékköteles jogügyleteket tartalmazó okiratokra vonatkozik. A kezesség pedig ez esetben nem illeték köteles. Ilyen értelmű magyarázat a pénzintézeti hitelegyletek tagjainak nyújtott kedvezményt megszüntetné. Mindezeknél fogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M. kii. Közigazgatási Bírósúg 10.852/1936. P. szám). Vagvonátruházási illeték. 1920:XXXIV. t. c. 2. §. 54. Az. hogy az ipar üzésére rendelt gépek és szerelvények illetékjogilag ingatlannak minősüljenek szükséges, hogy az épület és annak alkotó részei az egyébként ingóknak minősülő tartozékaival együtt, mint ipari üzem, gazdasági egységet alkossanak. Azoknak az épületeknek az átruházása esetén, amely épületek berendezésük és felszerelésük lényeges hiányai folytán ipar üzésére állandóan berendezetteknek nem tekinthetők az épületekben levő ingóságok az iparüzem gazdasági egységének megszűnése folytán illetékjogi tekintetben is ingóknak minősül, s mint ilyenek esnek illeték alá. INDOKOK: A panaszos azt vitatja, hogy a megvett épületnek gyári-, illetve az azzal együtt megvett ingóságoknak gyártartozéki jellege a vételt évekkel megelőző időben megszüntí s így a szóbanlévő tartozékokat az 1920. évi XXXIV. t. c. 2. §-a értelmében, vagyis illetékjogi tekintetben sem lehet az ingatlanokkal egyenlő elbánás alá venni. Az 1920. évi XXXIV. t. c. 2. §-a — illetékjogi szempontból — az ingatlanokkal egyenlő elbánás alá vonja az ipar üzésére állandóan berendezett épületeknél az ipar üzésére rendelt gépeket és szerelvényeket, vagyis nemcsak a beépített gépeket, amelyek mint alkotórészek a magánjog szerint is ingatlanoknak minősülnek, hanem az ingatlan tartozékait tevő, vagyis dologi önállóságukat el nem veszített, be nem épített gépeket és szerelvényeket is. Ennek a rendelkezésnek értelme és célja az, hogy ipari üzemek átruházásánál, illetékjogi tekintetben, az ipari üzem berendezési és felszerelési tárgyai ne a magánjog szabályainak megfelelően, vagyis ne a telekkel, illetve"az épülettel történt fizikai összeköttetésük szerint minősüljenek részben (alkotórészeikben, ingatlanoknak, részben pedig (tartozékaikban; ingóknak, hanem abban az esetben, ha az átruházás tárgya olyan ipari üzem, amelynél az ipari termelés elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban van valamely épülettel, akkor az, alkotórészeivel és minden tartozékaival együtt, mint gazdasági egység egész dologösszeségében ingatlannak minősüljön. Ennek az illetékjogi szabálynak az érvényesülésénél tehát ügydöntő körülmény, hogy az épület és annak alkató részei, az egyébként ingóknak minősülő tartozékaival együtt, mint ipari üzem, gazdasági egységet alkotnak-e, vagyis lehet-e az épületet ipar üzésére állandóan berendezettnek tekinteni pl. annak folytán — amit az adott esetben panaszos vitat —•, hogy a szóbanlévő átruházási jogügylet köribe nem vonható, évekkel megelőző történések folytán, lényeges termelési eszközeitől megfosztva, az ipar üzésére még korlátozott mértékben sem alkalmas. Nem ipari üzem tehát az egykori malomépület, amelynek őrlőgépei már nincsenek és nem sörgyár az az épület, amely a malátakészítes, sörfőzés és erjesztés termelési műveletéhez szükséges gépeknek nincs már birtokában, s éppen azért azoknak az épületeknek az átruházása esetén, amelyek berendezésük és felszerelésük lényeges hiányai