Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

70 Joggyakorlat folytán ipar űzésére állandóan berendezetteknek nem tekinthetők, az épületekben lévő ingóságok, az iparüzem gazdasági egységének megszűnése folytán, illetékjogi tekintetben is ingóknak minősülnek s mint ilyenek esnek illeték alá. Minthogy a szóbanlévő ügydöntő körülmény, tekintetében a tényállás nincs tisztázva, azt a panaszos áltai beterjesztendő illetve a pénzügyigazgatóság által beszerezhető egyéb adatok alapján meg kell állapítani. Be kell szerezni az ingatlan végrehajtására vonatkozó iratokat is, tekintettel arra, hogy a telekkönyvi hatóság az árverést — az 1881. évi XL. t. c. 149. §-a alapján — az épülettel együtt a panaszos által ingókként megjelölt berendezési és felszerelési tárgyakra is elrendelte vagyis az általános magánjogi szerinti ingatlanoknak tekintette s jóllehöt a telekkönyvi hatóságnak ez az eljárása a felek kifogásának hiányában nem elvi, hanem gyakorlati jelentőségű s a pénzügyi hatóságot a jogtárgyak minősítése tekintetében nem köti, annak indokait is mérlegelni kell. Ennek az eljárásnak eredményéhez képest kell, a kifejtett elvi szempont figyelembevételével, a pénzügyigazgatóságnak az új határozatot meghoznia. Figyelembe kell venni természetesen azt is, hogy az átruházott épületek egyike vendéglő, amelynek ilyen jellegét a panaszos nem tette vitássá. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 12.765/1938. P. szám). 111. dijj. 14. tétel u és aa) pont. 55. Telefonkészülék felszerelése iránt a posta vezérigazgatósághoz intézett beadvány illetékmentes. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 8406/ 1937. P. szám). 111. dijj. 89. tétel. \. 1920:XXIV. t. c. 18. §. 56. Az 1920. évi XXIV. t. c. 18. §-ában megállapított illetékkövetelés jogosultságának megállapításánál az az ügy döntő, hogy a nyugdíjIntézet a szolgáltatást biztosítási szerződés alapján teljesíti-e, vagy sem. A biztosítási szerződés alapján teljesített minden — tehát nemcsak a szerződésben kikényszeríthetőleg kikötött — szolgáltatás után jár az lo/o-os illeték. INDOKOK: A panaszos azt vitatja, hogy a tagjainak illetve özvegyeinek öregségi járulékok illetve nyugdíj kiegészítés címén kifizetett összegek nem esnek az 1920. évi XXIV. t. c. 18. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott lo/o-os illeték alá, mert ezeknek fizetése nem szerződéses kötelezettségen, hanem a nyugdíjintézet esetenkénti elhatározásán alapszik s ennek folytán emberbaráti juttatásnak minősül. A panasz nem alapos. A nyugdíjintézet alapszabályainak 40. illetve 47. §-ai meghatározzák, hogy a tagnak illetve özvegyének, milyen feltételek fennforgása esetében, milyen mérvű nyugdíjra van igénye, de kimondja azt is, hogy a tag részére, a szabály szerinti 40 évnél kevesebb, de legalább 30 éven át teljesített díjfizetés esetén is lehet — öregségi járadéknak nevezett — nyugdíjat, s a íhavi 100 P-nél kevesebb nyugdíjat húzó özvegy részére nyugdíj kiegészítést folyósítani, ha azt a matematikai mérleg megengedi és az igazgatóság elhatározza. A szóbanlévő öregségi járadék és özvegyi nyugdíjkiegészítés juttatásának belső indoka kétségkívül méltányosság, $ az is bizonyos, hogy ezeket a jettatásokat — jogi forma szerint — nem lehet kikényszeríteni, azok azonban a nyugdíj szerződéstől mégsem független, önkéntes adományok, mert jogalapjuk a 30 évig tartott díjfizetés, illetve az özvegy, nyugdíjjogosultsága, vagyis az ezeknek a ki