Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

68 Joggyakorlat lók le. A hagyatékot terhelő adósságnak pedig csakis az olyan adósság tekinthető, amely már az örökhagyó életében fennállott és valamilyen formában az ő személyéhez kapcsolódott. Ilyennek a nyomravezető részére a panaszos, mint örökös által kötelezett összeg nem tekinthető és így annak hagyatéki teherként figyelembe vételéről nem lehet szó. A gyógyítási és kegyeleti költségeknek papírkoronában kifejezetten el is fogadott összegét a kir. pénzügyigazgatóság — panaszosnak a kifizetés időpontjára való hivatkozását és elfogadva — az 5001/1924. P. M. sz. rendelet, illetve az ahhoz csatolt átszámítási táblázat alapján helyesen számította át. Jogszabályszerű a jelen esetben a 20%-os rendkívüli pótléknak a felszámítása is, mert igaz ugyan, hogy a 2030/1932. M. E. sz. rendelet 16. §-a (1) bekezdése értelmében azt a pótlékot a rendelet szerint azokban az esetekben kell leróni, amelyekben a kincstárnak az illetékhez való joga 1932. április 30, után keletkezett, a jelen esetben pedig ez az időpont kétségtelenül 1932. április 30. előtt állott be, ámde ugyanezen §. (1) bekezdésének 2. pontja szerint a korábban keletkezett esetekben is le kell róni az illetékpótlékot többek között akkor, ha az illetékkiszabás végett való bejelentést késedelmesen, a kitűzött határidő elteltével 1932. április 30. után tették meg s a bejelentési kötelezettség magát az illeték fizetésére köteles felet terhelte. Már pedig a jelen esetben, minthogy a követelést mint hagyatéki vagyontárgyat panaszos már 1928-ban felfedezte s jaz 1929-ben már bírói egyezséggel biztosítva is volt részére, az 1920:XXXIV. t. c. 39. §-a (1) bekezdése értelmében az örökösödési illeték kiszabása céljából a bejelentést már ebben az időben kellett volna panaszosnak megtennie. Ezt a bejelentést — panaszos panaszbeli érvelésével szemben — a bírói egyezségnek a pénzügyi hatóságokkal a bíróság részéről való közlése nem pótolja. Nyilvánvalé ebből, hogy a fent idézett rendelethely értelmében a pótilleték kiszabása jogszabályszerűen történt. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 2707/1938 P. szám). 111. dijj. 60. tétel. 53. A pénzintézeti hitelegyletek tagjai által nekik nyújtott kölcsönre vonatkozólag kiállított okiratban tett kezességi nyilatkozat nem esik illeték alá azon az alapon sem, hogy a leizálog lekötése után a kincstár csak az állandó okirati illetéket követelheti. INDOKOK: Az 1931. évi március hó 10-én kelt nyilatkozat és biztosítéki okirat szerint B. Sz-si K-i Takarékpénztár rt. B. O-nak, mint a hitelegylet tagjának 22.000 P váltóhitelt nyújtott B. O.-né — panaszos — és M. J. és neje kezessége mellett. Ezen okirat alapján kezességi illetéket követelnek panaszostól az ill. szab. 19. §-ára való tekintettel. A panaszos kéri az illeték törlését, mert a főügyletről kiállított okiratban Kiállított kezességi nyilatkozat nem tárgya külön az illetéknek. A panasz alapos. Az ill. dijj. 60. tételének 2. jegyzete szerint a pénzintézeti hitelecy.eletek tagjai által nekik nyújtott hitelről kiállított kezességi okiratokaz ili. dijj. 54. tétele szerint esnek illeték alá. Az ill. dijj. 54. tétele szerint pedig a jelzáloglekötólsi okirat csak állandó okirati illeték alá esik, figyelemmel az illeték szabályok 54. §~ában foglalt azon rendelkezésre, hogy a főüzletben foglalt oly kikötések, amelyek a végett tétetnek, hogjr általok a szerződésben elvállalt kötelezettségek teljesítése biztosíttassék, az illeték megszabásánál külön számításba nem vehetők. Nem gátolják a felhívott törvényes rendelkezések ilyen értelmű alkalmazási a panaszolt a m. kir. pénzügyigazgátósági végzésben felhívott és az ill. szab. 19. §-ában foglalt rendelkezések sem, amelyek arra az esetre vonatkozik, hogyha az okirat részint állandó, részint százalékos illeték alá