Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A rögzítési és felmondási eljárás körébőL

Joggyakorlat 67 létén azonos elvek szerint szabályozta a húsí'orgalmi adó alapjának felülvizsgálatát, illetve megállapítását és az adó beszedésének módját. A rendelet szerint a vágató által bevallott értéket a húsforgalmi adó alapjául elfogadni csak akkor lehet, ha az az átlagos helyi forgalmi értéknél nem kisebb. Az átlagos helyi forgalmi értéket az állatnak — akár élve, akár vágott állapotban történő — mérlegeléssel megállapított súlya és a helyi fogyasztói árakból kiindulva — az utasítás (4) vagy (5) bekezdése szerint — kiszámított élő vagy holt kg-kénli átlagos helyi árak alapján kell megállapítani. Ettől a rendelkezéstől az utasítás (9) bekezdése szerint eltérni csak abban az esetben lehet, ha az állal mérlegelése nehézségbe ütközik és az illető községben végzeit vágások nem számottevők. Ebben az esetben a helyi fogyasztásra vágott állat hússúlyául a 100.000/1932. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet (Kendeletek Tára 8. old. (1933) 81. §-áának (5) bekezdésében a vágóhídi díjak megállapítására szolgáló hússúlyokai lehet számításba venni. A rendszeres vágóhídi szolgálattal rendelkező helységekben a húsforgalmi adót a községi (városi) fogyasztási adóval együtt a vágóhídon kell beszedni, egyéb helyeken a vágató közvetlenül a forgalmi adóhivatal számlájára tartozik befizetni, s a póstatakarékpénztári befizetési lap középső értesítő szelvényén az adó alapját és az esedékes adó összegél egyidejűleg köteles be is vallani (34.000/1940. sz. púm. r.). Hüm JOGGYAKORLAT Hmm JOGGYAKORLAT Vagyonátruházási illeték. 1920:XXXIV. t. c. 86. §. 52. A hagyatéki követelés nyomravezetőjének kifizetett összeg nem tekintendő hagyatéki tehernek és így nem vonható le. INDOKOK: A nem vitás tényállás szerint panaszos, mint 1923-ban elhalt örökbefogadó atyjának, néhai D. B.-nak egyetlen örökese javára az 1928. évben egy hagyatéki követelés iránt indított perben kötött egyezség szerint a perbeli alperesek 38.000 P fizetésére kötelezték magukat. Ez után az összeg után a kir. adóhivatal az örökösödési illetéket kiszabta. Panaszsos felebbezésében azt adta elő, hogy — az 1923. júniusában kifizetésre került gyógyítási és kegyeleti költségek 204.080 papírkoronát tettek ki, amely összeg a svájci frankhoz viszonyított árfolyam szerint 230.80 P-t, vagyis 287.63 P-t tesz ki. Kérte ennek az összegnek hagyatéki teherként való figyelembe vételét. Előadta továbbá, hogy a szóbanforgó hagyatéki követelésről nem tudott, miért is kénytelen volt a nyomravezető részére a követelés 33.33°/o-át már előre biztosítani és lekötni, — figyelembe véve különösen, hogy a bizonyítékok csupán ennek a nyomravezetőnek állottak rendelkezésére — ezért kérte az ennek megfelelő összeget is levonni. A kir. pénzügyigazgatóság a gyógyítási és kegyeleti költségeket figyelembe vette, de az 5001/1924. P. M. számú rendeletre hivatkozással csupán 156.92 P összegben számította azt át. Nem vonta azonban le a nyomravezető részére biztosított összeget, ellenijen a 2030/1932. M. E. sz. rendelet értelmében 20o/0 pótlékot írt elő s az illetéket a fentiek szerint helyesbítette. Az 1920:XXXIV. t. c tü. §-a (1) bekezdése értelmében a hagyatékot terhelő adósságok vonha-