Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Az illetékekről szóló törvényjavaslat előadói tervezete

Az illetékekről szóló törvényjavaslat előadói tervezete. 23 mentesítésével — az Et 138. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés. Ugyancsak gazdasági érdekből tervezi az Et a kisbirtok elaprózásának csökkentése céljából az 50.000 P-t meg nem haladó értékű hagyatéki vagyonra nézve kötött osztályos egyezségek illetékének az általános szabályoktól eltérő, kisebb illeték alá vonását. (147. §.). Az egyenlő elbánás elve indokolja, hogy azoknál a társaságoknál, amelyek ingatlanaik után illetékegyenértéket nem fizetnek, az ingatlan illetékjogi vonatkozásban a társasági tagok osztatlan tulajdonául tekintessék s ennek megfelelően a társasági vagyonrészek átruházása vagy átszállása esetében az ingatlan vagyonátruházási illeték is fizettessék. (173. §.). Az illetékegyenértéket illetően az Et a jelenlegi 10 éves kivetési időszakot — az ingatlan- és bérérték fluktuációjára tekintettel — az érdekeltek kívánságára öt évre szállítja le. (187. §.). A kisebb fizetésű lelkészek és más egyházi javadalmasok illetékegyenértékmentes jövedelme értékhatárának a jelenlegi 928 P-ről 2.400 P-re felemelését szociális okok teszik szükségessé. (183. §.). Az okirati illetékek körében az Et leglényegesebb módosítása az illetékeknek a forgalmi adótól való függetlenítése. A forgalmi adó eredetileg az ingó adásvételi, áruszállítási, stb. illetékekhez hasonló jellegű közszolgáltatás volt s így az általános forgalmi adó behozatalakor gondoskodás történt, hogy a két közszolgáltatás közül csak az egyik fizettessék. Ma azonban, az általános forgalmi adót helyettesítő forgalmi adóváltságok kiépítése után, a forgalmi adó és az ingó visszterhes átruházásáról készült okiratok után járó illetékek közötti azonosság mindjobban elmosódik. Ez a körülmény a gyakorlatban indokolatlanná teszi annak az elvnek további fenntartását, hogy a két közszolgáltatás egymást kizárja. Azok a jogszabáryok, amelyek megállapítják, hogy a két közszolgáltatás közül mikor, melyiket és milyen mértékben kell leróni, ma már annyira bonyolultak, hogy azok között, különösen közszállításoknál sem a rendelő, sem az érdekelt szállító a jogszerűen járó szolgáltatásra és annak mértékére nézve eligazodni nem tudnak, aminek eredmén3re egyrészt az érdekeltek állandó méltatlankodása, másrészt az alapos és alaptalan jogorvoslatok nagy tömege. Ezekre tekintettel az Et az ingó visszterhes átruházásáról készült okiratokat a forgalmi adótól (váltságoktól) függetlenül minden esetben illeték alá vonja. Ezzel szemben az ilyen