Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Irving Fisher jövedelemadó elmélete

Dr Schmidt Á.: Jövedelemadó elméiéi 303 Ezt a pénztárszámlára feljegyezve, a számla 17.000 $ tartozást tüntet fel. Ha ebből adózó személyes szükségleteire 11.000 S-t fordít 11.000 $ értékű szolgáltatás feltételezett ellenértéke fejében — úgy a harmadik számla minus 6.000 8. a negyedik számla pedig 0 egyenleggel zárul. A számlák egybevetése után a tiszta jövedelem összege plus 11.000 S összegben állapítható meg. A 6.000 § megtakarítás tehát nem tartozik a tiszta jövedelembe, hanem azt csökkenti. A rendszer lényege röviden abban foglalható össze, hogy a munkából és tőkéből együttesen származó bevétel a bruttó jövedelem, az ebből elvett megtakarítás, beruházás levonása után fennmaradó összeg pedig a nettó jövedelem. Ebből következőleg az adózó tiszta jövedelme — a valóságos jövedelem (real income) — a fogyasztásra fordított kiadások összegével egyenlő, mely a megtakarításokat és beruházásokat nem foglalja magában. Szerző szerint az adóalapul szolgáló nettó jövedelem megállapítása során figyelmen kívül hagyott fenti tételek adózatlanul hagyása a rendszernek nem hiánya, ellenkezőleg érdeme, mert csak így érvényesül az adóztatás igazságossága. Á megtakarítások összegének a jövedelemhez való számítása .adó alá vonása és a beruházásoknak hozadékuk után való újbóli megadóztatása ugyanis voltaképpen kettős adóztatás. A látszólagos veszteséget kiegyenlíti az, hogy a vagyonból való költekezés, sőt a vagyon teljes elidegenítése is jövedelemnek minősül és adó alá esik. A megtakarításoknak, beruházásoknak — társulatoknál az értéknövekedésnek, fel nem osztott nyereségnek megadóztatása — Fisher rendszere értelmében nem képzelhető el a jövedelmi adó keretében, hanem legfeljebb más külön adó által. Az Egyesült Államok jelenleg hatályos jövedelemadó joga több pontban eltér a szerző által javasolttól. így a tételes jog elismeri a tényleg elszenvedett tőkeveszteségek, elemi károk levonását, — erre a Javasolt rendszerben nincs szükség, — viszont több valóságos jövedelemnek minősült tétel — ajándék, hagyaték, kölcsön, stb. — hiányzik belőle. Legfőbb különbség az, hogyji tőkeértéknyereség és -veszteség a szerző által bemutatott rendszerben — minthogy nem valóságos pozitív vagy negatív értékű szolgáltatások, illetőleg használatok — a jövedelem szempontjából nem jön figyelembe Az új rendszer jelentősége abban állna, hogy lehetetlenné tenné az adómegrövi-