Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 8-9. szám - A házadóbirságról

248 Dr. Nagy Dezső Bálint: A házadóbirságról a jogszabályalkotó sem a bérleti szerződés kötésének, hanem a beköltözésnek időpontját akarta irányadóul venni. Egyébként is értelmetlen volna, hogy más jellegű időpont állapíttassák meg bérbeadás s más ingyenes használatba bocsátás esetén"s ugyancsak más legyen a bejelentés tárgya az egyik s más a másik esetben. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ez a hibás fogalmazás nem róható egyedül a rendelet terhére, mert ugyanezt a szöveget találjuk a HHÖ. 22. §-ában is, ahonnan a rendelet ezt a részt minden kritika nélkül átvette. Szembetűnő ellentét van a törvényerejű kormányrendelet és annak végrehajtási utasítása (66.000—1934. P. M. sz. rendelet) között a tekintetben, hogy míg a kormányrendelet az »adó« kétszeresét rendeli birság fejében kivetni, addig az utasítás már az y>adó és jámlékai«-ról szól. A közigazgatási bíróság kialakult gyakorlata nem is engedte a járulékok figyelembe vételét, és pedig azzal az indokolással, hogy törvényerejű rendeletben foglalt jogszabálynak végrehajtási utasítás útján való ily Idterjesztése nem engedhető meg. Most azonban a bírói jogsegély ebben a vonatkozásban is elesik. Látszólag méltán illethetné valaki ellenkritikával azokat a kritikai megjegyzéseimet, amely a birságról szóló jogszabály merevségére és a mérvnek az adó összegéhez való igazítására vonatkoznak. Tény ugyanis, hogy a pénzügyi jogban szereplő bírságok nagyobb része ilyen jellegű. De tény az is, hogy ez az állapot nem is mondható jogelvileg ideálisnak. Mégis lényeges különbség van ezek és a most tárgyalt birság között. A bejelentés vagy bevallások elmulasztása miatt kiszabható egyéb bírságok ugyanis nem az adók többszörösében, hanem az adók vagy alapok többnyire meglehetősen alacsony százalékában vannak megállapítva. Ettől ugyan eltérő az illetékkiszabásnál a jogügyletek és okiratok bejelentésének elmulasztására megállapított birság, amely 1Ó0 %-ig is emelkedhetik, de már csak igen nagy fokú, illetve nagy terjedelmű mulasztás esetén. A felemelt illeték is többszöröse az illetéknek, de ez már a lerovás és nem a bej elentés elmulasztásának büntetése, ami lényeges különbség. Azonkívül a büntetésnek ezen a téren fennálló súlyosságát nagy mértékben enyhíti a felemelt illetékek és illetékbirságok mérséklésének, sőt elengedhetésének intézményes biztosítása. A most tárgyalt