Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 7. szám - A szegényjogos fél perbeli ellenfelének illeték fizetési kötelezettsége
Joggyakorlat 225 forgalomban csomagonkint) a következő illetéket köteles fizetni: ha a fuvarozáshoz vasúti vagy hajózási vállalatnak vagy a postának a közvetítését nem veszi igénybe, 30 f-t, ha pedig igénybeveszi, 10 f-t.« Az eldöntendő annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy mit kell a jogszabályban említett küldeményenkint, illetve a csomagforgalomban csomagonkint meghatározás alatt érteni, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az előbb említett valamennyi fuvarozási illetéknek' s így az ezúttal vizsgálat alá vont fuvarozási illetéknek is a tárgya nem a fuvarozás (mert íizkiai történés sohasem tárgya az illetéknek), s nem is áruknak fuvarozásra való átvétele (mert dolgoknak átvétele legfeljebb nyugtailleték alá eshetik, ha azoknak átadása valamely kötelezettségnek a teljesítését jelenti), hanem a fuvarozási szerződésről kiállított okirat. Ilyen okirat a fuvarlevél, amely a K. T. 394. §-a értelmében a feladó és a fuvarozó között keletkezett szerződést bizonyító okirat, de ilyen okirat az azt helyettesítő más irat is (szállítóvevény, expressz-áruvevény, átvételi jegy, podgyászvevény, rakjegy, szállítólevél, személyszállításnál a személyjegy stb.) Természetesen a fuvarozási illetékek területén is érvényesül az illetékek lerovásának az a közvetlen módja, amely célszerűségi és biztonsági szempontból eltekint az illetékeknek az elkallódható okiratokon való lerovásától s azokat az illeték fizetésére köteles alanyok üzleti könyveinek adatai alapján, pénzben követeli. Az 5.100/1931. M. E. sz. rendelet 33. §-ában szabályozott fuvarozási illetéket is a kincstár, a vállalatok által bejelentett adatok alapján, arra való tekintet nélkül követeli, hogy a szerződésről okiratot (szállítóvevény) kiállítanak-e vagy sem, de ez nem szünteti meg az illetéknek azt a jellegét, hogy az az (elvileg létező) okirat, illetve az abban megrögzített szerződés után jár, amelynek a fuvarozásra átvett »küldemény,« illetve »csomag« csak számítási egységül megjelölt alapja. A »küldeményenkint«, illetve »csomagonkint« meghatározás jelentőségének vizsgálatánál azonban figyelemmel kell lenni arra is., hogy a jogszabály keletkezésének célja az volt, hogy megszüntesse, sőt a nagyobb üzemi teherrel működő vasúti és hajózási vállalatok, illetve a m. kir. posta előnyére változtassa azt az előnyt, amelyet a rendelettel érintett vállalatok annak folytán élvezték, hogy fuvarozási üzletüket nem terhelte a fuvarozási szerződés után a vasúti és hajózási vállalatok, illetve a posta által fizetett illeték. Az új szabály tehát az addig fennállott szabályok kiegészítéseként jelentkezik s ennek folytán elvi alapja és rendszere tekintetében arra támaszkodik. Ez az elvi alap az illetéknek okirati jellege. Az illetéknek a tárgya: a meglévőnek fel-« tételezett okiratba foglalt jogügylet (fuvarozási szerződés) mint egységes forgalmi aktus, s éppen azért annak a körülménynek, hogy az egy forgalmi ügylet tárgyát tevő áruknak mi a mennyisége, csak annyiban van jelentősége, amennyiben maga a fuvarozó eszköz adja meg az árumenynyiségnek az|t a legmagasabb határát (egész kocsiküldemény, egész hajórakomány, egy járómü), amelyre nézve egy okiratba foglalt forgalmi ügylet — üzleti szokás szerint — létrejön. A »küldemény* szónak a jelen-