Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - A szegényjogos fél perbeli ellenfelének illeték fizetési kötelezettsége

224 Joggyakorlat korlátozza, azért erre nézve nincs befolyása annak a körülménynek, hogy az adótárgy téves megállapításán alapuló haszonértékről az adózót mikor, milyen módon értesítették. Az adózó tehát az elévülési határidő letelte előtt kérheti a hibásan kiszámított adóalap és adó helyesbítését akkor is, ha őt az adókivetésről fizetési meghagyás útján értesítették, si a fizetési meghagyásban feltüntették azt, hogy a haszonértéket hány helyiség után állapították meg. Tehát az adózó a fizetési meghagyásból tudomást szerezhetett az adótárgy téves megállapításáról. A fizetési meghagyás kézbesítése ilyen esetben sem gátolja az adózót abban, hogy az: így tévesen megállapított adóalap és adó helyesbítését az elévülési idő letelte előtt eredményesen kérhesse. (296. számú jogegységi megállapodás. Fuvarozási illeték. 5100/1931. M. E. 33. §. 77. Az 5100/1931. M. E. számú rendelet 33. §-ában szabályozott illetéket csak egyszer kell számítani: a) a küldemény, vagyis az ugyanaz a feladó által ugyanama címzett részére fuvarozásra esetenkint átadott rakománydaraboknak az után az összessége után, amelyet a fuvarozó ugyanazzal a járőművel egyszerre elszállít, b) a csomagforgalomban ugyanaz a feladó által ugyanama címzett részére fuvarozásra esetenkint átadott csomagoknak az után az összessége után, amelyet a fuvarozó ugyanazzal a járóművel egyszerre elszállít. INDOKOK: Régi illetékjogunk csak a vasúti (fővasúti, helyiérdekű, illetve közúti) és a hajózási vállalatokat, illetve a m. kir. postát rótta meg szeméilyeknek és áruknak általuk történt fuvarozása (szállítása) tárgyában kötött szerződések illetékeivel. Ujabb időben azonban egyre nagyobb jelentőségre emelkedett az a fuvarozás, amelyet nem az említett vállalatok, sínpálya nélkül működő; s az esetek legnagyobb részében géperővel hajtott járóművel bonyolítanak le, s ennek folytán az 5.008/1924. P. M. sz. rendelet 8„ §-a illeték alá vonta a község területén vagy több község között meghatározott útvonalakon, rendszeresen közledő személyfuvarozó vállalatok (omnibusz, autóbusz, sikló stb.) személyfuvarozás iránt kötött szerződéseit is. Ezen a szabályozáson is túlment az 5.100/1931. M. E. sz. rendelet 33. §-a, amely kimondotta, hogy: »a vasúti és hajózási vállalatokon és ar postaintézeteken kívül minden más vállalat, amely áruk fuvarozásával,, engedéllyel vagy engedély nélkül, iparszerűen, gépjárómüvei, vagy pedig — akár gépjárómüvei, akár anélkül — úgy foglalkozik, hogy a fuvarozáshoz az út bármely részén, vasúti vagy hajózási vállalatnak vagy a postának közvetítését is igénybe veszi, az áruknak a község területén túlterjedő (helyközi) fuvarozásra való átvétele után, tekintet nélkül arra, hogy az átvételről okiratot kiállítanak-e vagy nem, küldeménykint (a csomag-