Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7. szám - A szegényjogos fél perbeli ellenfelének illeték fizetési kötelezettsége

Joggyakorlat 223 vagy az adóalap kiszámítása hibás. A (3) bekezdés szintén hibás kiszámításról szól, de csak a számműveleti vagy leírási tévedésből keletkezett hibás kiszámításról. Ezt a hibát hivatalból köteles helyrehozni a kir. adóhivatal, még pedig akkor is, ha a hibás kiszámítás nem a kincstárra,, hanem az adózóra nézve káros. A (2) bekezdésben tárgyalt hibás kiszámítás más okból keletkezik, és csak az adózóra nézve káros. Ezt a hibás kiszámítást kizárólag az adózó kérelmére helyesbítheti az adóhivatal. Ez a bekezdés nem jelöli meg a hibás kiszámítás okát. Az a kérdés tehát, hogy a számmüveleti, vagy leírási tévedésen kívül milyen más oka lehet még a hibás kiszámításnak? Oka lehet a ténykérdésben való tévedés. Ilyen tévedés lehet pl. az adótárgynak a valóságtól eltérő megállapítása. A H.H. Ö. 9. §-a és a hozzá fűzött utasítás szabályozza a bérbe nem adott épület (épületrész) után a házadó alapjául szolgáló haszonérték megállapításának módját. A (2) bekezdés szerint a tényleges béreknek megfelelő haszonérték becslésekor mérvadó minden olyan körülmény, amelyből a haszonérték helyesen megállapítható. Ebből a szempontból fontos tényező az épület (épületrész) nagysága, a helyiségek száma és rendeltetése, továbbá az épület fekvése és építésének módja. Az adóalapul megállapított haszonérték sérelmezésének többféle oka lehet: például 1., nem megfelelő értékű bérlakással hasonlították össze a bérbe nem adott lakást; 2. lakórésznek minősítettek olyan helyiségek, amelyről a házbirtokos azt \itatja, hogy mellékhelyiség; 3. a ténylegesnél több helyiséget vettek számításba a haszonérték megállapításakor. Az 1. alatt említett vitás kérdés a mérv fogalmába tartozó jogkérdés; a 2. alatt említett vitás kérdés a jogosság fogalmába tartozó jogkérdés; a 3. alatt említett vitás kérdés kizárólag ténykérdés, mert a helyiségek minősítése nem vitás, hanem hiba forog fenn a haszonérték megállapításakor irányadóul vett helyiségek számában, tehát lényegileg hiányzik az adótárgy -egy része. Az épület (épületrész) nagyságának, a helyiségek számának, vagy rendeltetésének megállapítása nem jogkérdés, hanem kizárólag ténykérdés, amelyet helyszíni szemle útján pontosan el lehet dönteni. Ha a kivető hatóság ebben a tekintetben téved és a ténylegesnél nagyobb lakás i— a létezőnél több helyiség — után veti ki a házadót, akkor ebből a cselekményből nem keletkezik vitás jogkérdés. Azért az hibás kiszámítás Ellenben az, hogy a kivető hatóság jogosan minősített-e lakrésznek vagy üzlethelyiségnek egy olyan helyiséget, amelyre nézve az adózó azt vitatja, hogy mellékhelyiség, már nem puszta ténykérdés, hanem jogkérdés, amelynek elbírálása, a rendes jogorvoslati útra tartozik. Ehhez képest, ha nem valamely helyiség minősítésének vitás kérdéséről, hanem kizárólag a helyiségek számának téves megállapításáról vagyis az adótárgy egy részének hiányáról van szó és csupán ez a tévedés okozta a haszonértéknek téves és az adózóra nézve sérelmes megállapítását, akkor ez a tévedés nem csupán a jogorvoslati eljárás, hanem a helyesbítési eljárás útján is kiküszöbölhető. Mmthogy a K. K. H. Ö. 19. §-ának (2) bekezdése a helyesbítés kérelmezésének idejét kizárólag az elévülés határidejére