Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2-3. szám - A zárgondnok adófizetési kötelezettsége a bírói gyakorlat tükrében

Dr. Buttkai K.: Zárgondnokok adófiz, kötelezettsége 75 sodsorban a zárlat elrendelését megelőző három évre eső adókat és köztartozásokat kell kiegyenlíteni. A 27. §. (5) és 71. §. (3) bekezdésében megállapított törlesztési sorrendelet nem a korlátolt fizetési kötelezettséggel tartozó zárgondnok befizetéseire, hanem a korlátlan fizetési kötelezettséggel tartozó adózó befizetéseire, illetve attól közvetlenül behajtott összegekre kell alkalmazni. Ez az általános jogszabály nem dönti meg a zárgondnoki kezelés alatt előállott bevételekből teljesített befizetések rendeltetését megállapító különleges jogszabály t.« Általános jogelv, hogy a Kúria közönséges határozatai — amennyiben azok a törvénnj^el nyilvánvalóan nem ellenkeznek — zsinórmértékül alkalmazandók. A közigazgatási birósági határozatok a telekkönyvi biróságokat nem kötelezik. Mégis — érzésem szerint fognak akadni telekkönyvi birák — akik az elvi határozat indokaival szemben azzal érvelnek, hogy őket az elvi határozat nem köti. Ezek az ismertetett kúriai döntések következményeként a kir. kincstár javára fognak ezután is dönteni. Ezzel szemben fogunk találkozni oly birói felfogással is, amery a Közigazgatási Biróság elvi határozatának érvelését fogja elfogadni. Igen könnyű elképzelni, hogy ez az elvi határozat mit fog a jövőbeli gyakorlatban jelenteni! Ha a két legfelsőbb biróság: a Kúria és a Közigazgatási Biróság végzéseinek, illetve elvi határozatának indokolását egymással szembeállítjuk, úgy azokból igen érdekes felfogásbeli különbséget látunk a zárgondnok személyisége és a zárgondnoknak a zárlatot szenvedő és a végrehajtatókkal szemben való jogállása tekintetében. A Kúria felfogása szerint a zárlatot szenvedővel és a zárlatot kérővel szemben a zárgondnok semmiféle jogviszonyban nincs és a zárgondnoki kinevezés elfogadásával közte és az állam között közjogi viszony jön létre. Ezt az álláspontját a Kúria egyik döntvényében (1905. nov. 17.) ki is mondotta: »A zárgondnok, aki az ingatlanok kezelésével megbízatott, nemcsak a zárlatot foganatosíttató és a jövedelmekre az 1881: LX. t.-c. 212. §-a értelmében igénnyel bírók javára, hanem az összes hitelezők, tehát azoknak érdekében is köteles az ingatlanok terményeit és jövedelmeit megőrizni, akik erre más végrehajtással szereztek zálogjogot. Hogy pedig a zárgondfnok kezeihez befolyt kielégítési alapból a hitelezők közül kik nyerhetnek és milyen sorrendben kielégítést, az