Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Házadómentesség és lakásgazdálkodás

70 Di*. Cs'jzik B.: Házadómentesség és lakásgazdálkodás az adómentességek jelentékeny része az elmondottak szerint csak Budapestre szól és egyébként -is, akár fiskális szempontból nézzük a kérdést, akár az adózók és a lakosság Szempontjából, a kérdés súlypontja Budapestre esik. Budapesten 1880-ban 370.767 lakosra 143.354 szoba esett (szobánkinti laksürüség 2.51), 1910-ben 880.371 lakosra 331.373 szoba esett (szobánkinti laksürüség 2.60), 1925-ben 960.995 lakosra 415.152 szoba esett (szobánkinti laksürüség 2.29), 1930-ban 1,006.184 lakosra 474.974 szoba esett (szobánkinti laksürüség 2.13), 1932-ben 1,020.044 lakosra 494.451 szoba esett (szobánkinti laksürüség 2.07). Ha a laksürüséget lakásnagyság-kategóriánként vizsgáljuk, megállapítható, hogy az alsóbb néposztályok lakásviszonyainak javulása nálunk számottevő volt, mert 1910-ben az egyszobás lakások átlaga volt 4.34, 1930-ban pedig már 3.48. A háború előtti Budapesten az egyik nagy építkezési periódus 1896-tól 1899-ig, a másik 1910-től 1912-ig terjed, amely utóbbi összefügg az 1908. évi XLVIII. t.-c.-ben biztosított rendkívüli házadómentesség kedvezményével. Ezután az építkezésben nagy visszaesés következett be. 1915-ben még 3590 üres lakás volt, amely szám 1925-ben hétre csökkent, 1932-ben pedig 5861-re, az 1933 harmadik negyedében pedig 12.081-re emelkedett (23.931 szoba), ami az összes budapesti lakások 5.2%-át teszi ki. Ami a bontásokat illeti, megállapítható, hogy a mult század nyolcvanas éveiben a lebontásra került épületek átlagos életkora jóval meghaladta a száz évet. Az 1910 körüli építkezésekkel kapcsolatosan bekövetkezett ujabb bontások után a házak életkora körülbelül 80 évre szállt Le, jelenleg ez az átlag ismét 90 év körül lehet. A házak lebontására azok kora csak csekély befolyással van, kevés ház múlik ki végelgyengülésíben. Nem az épületek elöregedése határozza meg a bontások mennyiségét és azt, hogy hány házat kell ennekfolytán uj építkezéssel pótolni, hanem megfordítva, az építkezések száma dönti el, hogy hány házat bontanak le és abből adódik a házak átlagos életkora. A bontások bekövetkezését döntően befolyásolja a rentabilitás kérdése. Ennél számolni kell az építkezési tőke amortizációjával és az építési telek járadékával. A lebontás mindaddig nem rentábilis, ameddig a régi háza.k legalábbis a telekérték kamatozását biztosítják, miután ezeknél az építési tőke amortizációja már nem jön szóba. Mihelyt azonban a ház tiszta jövedelme elmarad a telekérték kamata mögött, rentábilissá válik a lebontás és uj tőke-befektetéssel a telekre uj háznak építése. Az építkezés rentábilitását természetesen befolyásolja a házadómentesség kérdése is, mert eg,é-