Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Még egy néhány szó a közigazgatási biróság reformjához

66 Dr. Szísz B.: Még néhány szó a közig. bi>'óság reformjához 20.000 pengő, akkor maga az illeték lehet 20 pengő, de lehet 6000 pengő is, mert az illeték-kulcsok 0;l°/o és 300/0 közt variálódnak; igy tehát ha az alap vétetik határvonalul, akkor esetleg az alsóbb fokú biróság dönt egy olyan illeték ügyben, melynél az illeték maga 1000 pengő, ellenben már a magasabb biróság elé kerül egy illeték ügy, ahol maga az illeték csak 10 pengő. Ha azonban a határvonal maga a megállapított adó vagy illeték összge szerintigazodik, akkor talán a felsőbb biróság elé fog kerülni oly adó vagy illeték kérdése is, ahol ez ugyan 1000 pengő,- de a panaszos ebből csak 5 pengőt sérelmez. Ha ellenben a hatáskört a megpanaszolt összeg határozza meg, akkor ez könnyen zavarokat okozhat. A felek rendszerint nem mondják meg határozottan, hogy mekkora összeget kifogásolnak. Ily esetben tehát mégis csak az egész adót vagy illetéket kell alapul venni, pedig ez sem egészen helyes. De meglehet, hlogy az iratok részletes átvizsgálása és számitások alapján a biró rájön, hogy a panasz mégis csak ennyi vagy annyi összegre irányul, akkor aztán foghatja magát, hbgy az ügyet — hatásköri szempontból - - áttegye a másik biróságh<oz, a felsőbb biróság az alsóbbhoz vagy megfőrditva. Mindezekből is az -látszik, hogy a lehelyesebb megoldás még is csak az általam indítványozott lenne. Maradjon meg az egy közigazgatási biróság, de ez járjon el egyes birák által, valamint hármas és ötös tanácsokban. Mi tartozzék egyes biró elé, mi hármas vagy ötös tanácsba, az állapittassék meg: az ügyek természete szerint, különböző substrátumok szerint, de mégis ugy, hogy ha akár az előadó biró, akár a tanácselnök nehézségeket lát, az egyes birói ügyeket tanács elé, illetve a hármas tanácsra tartozókat ötös tanács elé vih'eti. Erről a kérdésről azonban már többször és bővebben szólottam, itt tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. r, Még csak egy kérdést vetek fel röviden. Ez a reformatio. in pejus kérdése, vagyis hogy a közigazgatási biróság a panasz folytán a panaszos terhére is megváltoztathassa a megpanaszolt határozatot. Ennek két haszna lenne, az egyik, hogy a felek jobban meggondolnák, mielőtt alaptalan panaszokat adnak be, s ezzel a Közig, biróság némileg tehermentesittetnjék, ami szintén eléggé megszívlelendő cél, másik, hogy a megsértett jog helyreállíttatnék, ha az alsóbbfaku hatóságok a jog és igazság sérelmével a magánfelek javára tévedtek. Mégis tekintettel arra, hogy a biróságnak nem lehet hivatása pénzügyi hatóságként járni el, mert hivatása egyedül a két vitázó fél között mint becsületes harmadik személy — igazságot tenni, — ezt a reformatio in pejus elvet nem fogadnám ei a maga egész merevségében. Hanem azt mondanám ki, hogy: ha egy magánfél panaszt ád be,^a kincstári képviselő adhasson arra egy ellenpanaszt — vagy nevezzük bár-