Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 7. szám - A kisbirtokosok adókedvezménye az 1934/1935. költségvetési évben
Joggyakorlat 205 a végrendelet szerint neki járó örökrészének tiszta értékénél többet kapott, a szerzés jogcímének megfelelő ajándékozási és azzal kapcsolatos ingatlanvagyonátruházási illetéket szabott ki. A panasz szerint panaszosok ezt a kiszabást sérelmesnek tartják és azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a kir. pénzügyigazgatóság végzésének megváltoztatásával a dr. F. Gy.-né, az ifj. F. Gy. és a F N. terhére kiszabott illeték törlésével egyedül dr. F. Gy.-né terhére Írassék elő a tiszta hagyatéki érték után járó öröklési és azzal kapcsolatos ingatlanvagyonátruházási illeték. A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt indokoltnak találta, Helyes ugyan a kir. pénzügyigazgatóságnak az általa felhívott törvény 84. §-ára, közelebbről annak (2) bekezdésében foglalt rendelkezésére és az 1921. évi 40.000 p. m. számú rendelet 96. §-ára alapított érvelése, amely megegyezik a biróságnak a 182. számú jogegységi megállapodásában kifejtett álláspontjával is; de erre az esetre ez a jogi álláspont nem vonatkoztatható. Panaszosok ugyanis a hagyaték tárgyalása alkalmával tett nyilatkozatokban lényegében a második végrendelet félretételével az első végrendeletet ismerték el érvényesnek. Nyilvánvaló ez abból, hogy az osztályos egyezség az öröklési igényt illetőleg teljesen ellenkezik a második végrendelet rendelkezésével, megegyezik örökhagyónak az első végrendeletben az örökségi igényt illető rendelkezéseivel. Igaz ugyan, hogy a panaszosok a hagyatéki tárgyaláson olyan -kijelentést tettek, amely szerint a második végrendeletet az örökösödés alapjául, elfogadják és érvényesnek elismerik. De teljesen ellentétben áll ezzel a nyilatkozatukkal a tényleg megkötött osztályos egyezség. A tények lerontják ezt a jognyilatkozatukat és azokból nyilvánvaló, hogy az nem felelt meg valóságos ügyleti akaratuknak. Már pedig jogügylet elbírálásánál irányadó a feleknek a való-ságos ténykedésükből megállapítható valóságos akaratuk. A feleknek a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe a végrendeletre nézve foglalt nyilatkozata vagy helytelen fogalmazásra, vagy téves kijelentésre, vagy az örökhagyó iránti kegyeletre vezethető, de kétségtelen, hogy a feleknek nem valódi akarat megnyilatkozása. Ennélfogva az illeték szempontjából az osztályos egyezséget ugy kell tekinteni, mint amely a második végrendelet félretételével az első s külömben a törvényes öröklésnek megfelelő végrendelet alapján és ennek rendelkezései értelmében jött létre s ezért a kir. pénzügyigazgatóság által elfoglalt álláspont ebben az esetben tartható alappal nem bir, mert ebben a,z esetben nem lehet tekintettel lenni arra az értékre, ami az öröklés , szempontjából félretett végrendelet alapján jutott volna. Minthogy pedig a második végrendelet félretételével és ezzel az abban a végrendeletben a hagyaték egy részére örökösük meg-