Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 7. szám - A házak vagyonadójáról

Dr Fenyő: A házak vagyona dó iáról 187 ményt be kell szerezni az adóköteles vagyontárgyak értékének alakulására nézve minden olyan esetben, amikor az érték csak becslés alapján állapitható meg; s a pénzügyminisztérium az értékelés tekintetében nem rendelkezett. Nevezetesen: a) amennyiben á beépített ingatlanok értéke nem a nyers h$p~ tiprfipvedelem alapján állapit tátik meg, általános jellegű véleményt kel! kérni ... b) külön szakértői véleményt kell kérni minden olyan esetben, apúkor az adózó külön szakértő meghallgatását kéri...« Az utóbbi jogszabályt csak ismétli a Kö2adók kezeléséről szóló 600. sz. H. Ö. 12. §-ához fűzött Utasítás következő rendelkezése: »A tanú vagy szakértő meghallgatását abban az esetben is el kell rendelni, ha azt az adózó kéri, feltéve, hogy meghallgatását a fél oly ténykörülményekre kéri, amelyek az adóalap megállapítására befolyással vannak stb.« Az idézett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy téves Gaár Vilmosnak, a< kiváló jogtudósnak a'z a megállapítása, —• amelyet a f. évi 14.000. sz. püm. körrendeletben előirt szorzószámok leszállítása érdekében a felsőházban tartott (és egy szaklapban közölt) beszédében tett, hogy a ^becslésre nézve egyáltalán nincs pénzügyminiszteri szabály. Ha adott esetben néha elő is fordult, hogy igénybevették afzt a becslési módot, amelyet a házadónál a lakások haszonértékének megállapításánál állított fel a' pénzügyminiszter ur, ezt a modust csak igen ritkán lehet igénybevenni stb.« Minthogy tehát van jogszabály arra, hogy minden olyan esetben, amikor a házak értéke csak becslés alapján állapitható meg, a szakértői véleményt be kell szerezni, az a kérdés, sőt panasz merült föl (Sz. János urnák »Az AdÓ« szerkesztőségéhez intézett soraibah), hogy akkor miért marad ez a jogszabály — irott malaszt, akkor az adóhatóságok miért utasítják el rendszerint az adózóknak ez irányú kéréseit. A magyarázatot a következőkben vélem megtalálni. Előbb azonban vegyük szemügyre az irányadó jogszabályokat : A szorzószámokkal való értékelés — korlátozott. I. Az ^500. sz. H. Ö. 37. §-ának (1) és (2) bekezdése szieirint: y>A városi ingatlanok (és községi belsőségek) értékének megbecslésénél az eladás esetén elérhető vételár veendő alapul.« Az ehhez az alapvető jogszabályhoz fűzött az a kiegészítés: »Emellett... a nyers házbérjövedelem... is megfelelően figyelembe veendő^ — tulajdonképen pleonasmus. Mert hiszen az »elérhető vételár« megbecslése el sem képzelhető annak a legfontosabb áralakitási tényezőnek a figyelmen kívül