Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1-2. szám - NÉHÁNY BÜNTETŐ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSBAN LEROVANDÓ TÖRVÉNYKEZÉSI ILLETÉKEK
44 Joggyakorlat. után fizetnek illetékegyenértéket, s így a panaszbeli felfogás szerint a kizárólag ingatlan kezelésével foglalkozó társaságok illetékegyenértékkel — ingatlantulajdon hiányában — egyáltalán nem volnának megróhatok. Az idézett törvényes rendelkezésben felvett „ingatlanok kezelése" alatt tehát helyesen a saját ingatlanvagyonnak bármely módon gazdasági hasznosításával való foglalkozást kell érteni. A nem vitás — sőt a panaszosnak 1928. évi május 2-án közvetlenül e bíróságnál előterjesztett panaszkiegészítő pótkérvényében előadottakkal is megerősített — tényállás szerint panaszos társaság üzletköre túlnyomó részben ingatlanok hasznosítása. Ennélfogva az illetékegyenérték fizetési kötelezettségét a felhívott törvényes rendelkezés alapján megállapítva, az illetékegyenérték követelését jogosnak kellett elismerni. (M. kir. közigazgatási bíróság 16.627/930. P.) Vagyonátruházási illeték. 1920:XXXIV. t. c. 86. §. 9. A békeévekből származó hozományi követelést az illetékalap megállapításánál át lehet értékelni. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy a férje után örökölt hagyatéki vagyon értékéből az 1897. évben örökhagyónak átadott 10.000 forint hozományát 20.000 papírkoronában vonták le teherként. Kéri, hogy ez a hozományi követelése 50%-os valorizálás mellett 10.000 aranykoronában vétessék figyelembe. A panaszt alaposnak kellett elismerni, mert a hozományi követelés átértékelése iránti igény panaszost megilleti s minthogy az örökhagyó törvényes örököse a hozománykövetelés ily mérvű átértékelésébe okiratba foglalt osztályos egyességgel beleegyezett, a kifejlődött bírói gyakorlat és az időközben életbelépett 1928. évi XII. tc. 15. és 16. §-aiban foglalt rendelkezések alapján panaszos hozománykövetelését 50%-os átértékeléssel 10.000 aranykoronában kellett figyelembe venni. Ilyen tényállás niellett pedig öröklési illeték alá vonható tiszta hagyatéki vagyon nem maradt, amiért is a panaszostól követelt illetéket törölni kellett. (M. kir. közigazgatási bíróság 682/1928. P.) Vagyonátruházási illeték. 1920:XXXIV. t. c. 91. §. (2.) 10. Az ajándékozott ingatlanra bekebelezett teher átvállalása nem tekinthető „az ajándékozottra rótt" viszontszolgáltatásnak és így ezen összeg erejéig nincs helye visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának. Indokok: I. Az illetékezett jogügylettel panaszosok szülői, panaszosokat az örökrészükre még életükben kielégíteni akarván, nekik ingatlanokat ajándékoztak úgy, hogy azokra a holtig tartó haszonélvezeti jogukat fenntartották, s panaszosok kötelesek az ingatlanokra bekebelezett adósságokat átvállalni, törleszteni, illetve kiegyenlíteni. Ez után a jogügylet után a királyi adóhivatal az illetéket úgy szabta ki s a királyi pénzügyigazgatóság úgy tartotta fenn, hogy az ingatlanok tiszta értéke után ajándékozási és ingyenes ingatlanvagyonátruházási, míg azoknak az adósságok összegének megfelelő értéke után visszterhes ingatlan vagyonátruházási illetéket állapított meg. Panaszosok ezt a visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket kifogásolják s azt kérik törölni. A királyi közigazgatási bíróság a királyi pénzügyigazgatóság végzésében felhozott indokokat nem találta elfogadhatónak, mert:
