Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - NÉHÁNY BÜNTETŐ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSBAN LEROVANDÓ TÖRVÉNYKEZÉSI ILLETÉKEK

Joggyakorlat. 45 Az 1920 : XXXIV. törvénycikknek, a királyi pénzügyigazgatóság végzésében hivatkozott 91. § (2.) bekezdése csak az ajándékozottra rótt viszontszolgáltatás erejéig rendeli a vagyonátruházást visszterhesnek tekinteni. Az ajándékozott ingatlanra bekeblezett teher átvállalása azonban nem tekinthető ilyen „az ajándékozottra rótt" viszontszolgáltatásnak, mert az az ajándékozottra kikötés nélkül is átszáll, s mert az az ajándékozót is terhelte. Ezt az álláspontot erősítik meg az 1920 : XXXIV. törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott 40.000/921. P. M. számú utasítás 106. § ötödik bekezdésében foglaltak is, miután ott is az van, hogy a visszterhes vagyonátruházásokra megszabott, tehát 5%-os illetéket az ingatlan megfelelő része után akkor kell kiszabni, ha nem az ajándékozót is terhelő adósságok és egyéb terhek szállanak át a megajándékozottra, hanem az ajándékozási szerződés által a megajándékozottra rótt ellenszolgáltatásról van szó. Ezek alapján tehát a királyi közigazgatási bíróság a dr. D. J. és a B. P.-né terhére visszterhes ingatlanvagyonátruházási illetéket nem állapít meg. Ennek azonban az a folyománya, hogy az 1920 : XXXIV. tc. 95. § 1. pontja szerint járó 1.5%-os ingyenes ingatlanvagyonátruházási illetéket, az említett törvénycikk 96. § (1.) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelőleg, az ingatlanoknak a terhekre eső értékrésze után is ki kell szabni. (M. kir. közigazgatási bíróság 14.660/1930. P.) Törvénykezési illeték. 1914. évi XLIII. t. c. 54. és 77. §. 11. A meghatalmazott ügyvédnek az illetékért való felelőssége a képviseletről való lemondás esetén az ügyvédi rendtartás 41. §-ában lefektetett rendelkezések és nem a Pp 107. §.ában foglalt rendelkezések alapján állapítandó meg. Indokok: A sérelmezett illetéket panaszostól mint W. J. felperesnek a K. F. rt. alperesek ellen indított perében eljárt képviselőjétől, az 1929. évi február hó 13-án és szeptember 6-án tartott tárgyalások jegyzőkönyvi bélyege, valamint az 1929. évi szeptember hó 13-án tartott határozat hirdetési jegyzőkönyv bélyeghiánya címén követelik. Panaszos fellebbezésében azt vitatja, hogy miután a Pp. 112. § 1. bekezdésén alapuló szegény jogon perlő felperestől, nevezettnek külföldre való költözése miatt, ez a jog megvonatott, panaszos a képviseletről lemondott, miért is jogtalan ezen illeték megfizetését tőle követelni. A sz.-i m. kir. pénzügyigazgatóság 105.370/1931. IV. b. számú határozatával a Pp. 107. §-a, valamint az 1914. évi XLIII. tc. 54. §-ai alapján a fellebbezést elutasítván, panaszos ez ellen benyújtott panasziratában azt is vitatja, hogy miután szegényjogon perlő ügyfelétől ez a jog megvonatott, ennélfogva őt az idézett törvény 77. §-a alapján az illetékekért semmiféle felelősség nem terheli. Tekintettel arra, hogy az ügyvédnek a törvénykezési illetékről szóló 1914. évi évi XLIII. tc. és ezt kiegészítő jogszabályok alapján az illetékekért való felelőssége, a közte és megbízója között az ügyvédi rendtartás értelmében fennálló jogviszonyban gyökeredzik ,ennélfogva az illeték jogossága és helyessége kérdésében felmerült jogvita eldöntésénél a bíróság mindenekelőtt annak a kérdésnek vizsgálatát tartotta szükségesnek, hogy a kérdéses polgári per folyamán mi volt