Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - NÉHÁNY BÜNTETŐ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSBAN LEROVANDÓ TÖRVÉNYKEZÉSI ILLETÉKEK

Joggyakorlat. 43 figyelembe venni nem kívánná, mert erre csak abban az esetben tarthat jogosan igényt, ha a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelkezésekben foglaltaknak eleget tesz. Az 1927. évi 40.000. számú rendelet 4. pontjában előírt jegyzéket csak akkor lehet figyelembe venni, ha a kitűzött határidőn belül adatott be és a kellő időben benyújtott jegyzéket csakis azon vagyontárgyakra nézve szabad figyelembe venni, amelyekre vonatkozólag az a 43. § (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében foglaltaknak megfelel. A fentebb ismertetett tényállás szerint panaszos vállalat kellő időben beterjesztett jegyzéke csak az értékpapírokra nézve foglalja magában mindazokat az adatokat, amelyeket a T. H. Ö. felhívott rendelkezése előír. Ezért panaszos vállalat az értékpapíroK után a látszólagos nyereség figyelembevételét jogosan igényelheti majd azokban az években, amelyekben az értékpapírok értékesítésekor látszólagos nyereség mutatkozni fog. A bejelentésben felsorolt többi vagyontárgyakra nézve azonban panaszos a 43. § (2.) bekezdésében meghatározott kedvezményre nem tarthat igényt, mert az utasítás (15.) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek nem tett eleget. Miután úgy az 1926., valamint az 1927. évi társulati adó mérvét, illetőleg az értékpapíroknál elért látszólagos nyereség figyelembevételét panaszos nem igényli, — ezen adók mérve ellen irányuló panasznak a bíróság nem adhatott helyet. (M. kir. közigazgatási bíróság 3218/1930. P.) II. Illetők és forgalmi adók. Okirati illeték. 1920:XXIV. t. c. 9. §. 3. pont. 7. Az idegen állampolgár örökbefogadásánál a rokonsági vagy sógorsági viszony közömbös. Indokok: Panaszos az, örökbefogadási szerződés illetékének 50 ezer papírkoronára leszállítását és a kiszabott illetékek törlését kéri, mert a 68.600/1924. P. M. sz. rendelet S. §-ának harmadik pontja alapján 50 ezer papírkorona illeték j ár, minthogy az örökbefogadó panaszos és az örökbefogadott között elsőfokú sógorsági viszony áll fenn. A bíróság a panaszt mint alaptalant elutasítja, mert a panasz szerint sem vitás, hogy az örökbefogadott a trianoni szerződés szerint idegen állampolgár és az idegen állampolgár örökbefogadására vonatkozólag az 1920. évi XXIV. tc. 9. §-ának első pontja, illetve az idézett rendelet 8. §-ának első pontja különlegesen magasabb illetéket állapít meg és így a két szabály közötti helyes viszony csak az lehet, hogy a hivatkozott kedvezmény csak a magyar állampolgárok közötti viszony esetén jár és ki nem terjeszthető arra az esetre, amikor idegen állampolgár közeli vagy nem közeli hozzátartozó — mert itt a törvény nem disztingvál — örökbefogadásáról van szó. (M. kir. közigazgatási bíróság 6442/1929. P.) Vagyonátruházási illeték. 1920:XXXIV t. c. 123 §. (5.) 8. Kizárólag vagy túlnyomóan ingatlanok kezelésével foglalkozó részvénytársaság vagy szövetkezetnél ingatlanok kezelése alatt saját ingatlan vagyonnak bármely módon való gazdasági hasznosítását kell érteni. Indokok: Az illetékegyenérték fizetési kötelezettsége elleni kifogásokat alaposnak elismerni nem lehetett. Az 1920. évi XXXIV. tc. 123. §-ának (5.) pontjában foglalt „ingatlanok kezelése" alatt, nyilván nem a panaszos által vitatott „más tulajdonát képező ingatlanok kezelése" értendő, mert a társaságok csak a saját ingatlanaik