Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Egyházi adók rendezéséről

Dr. Diczig Alajos: Az egyházi adók rendezéséről. 19 egyházi, közelebbről pedig a püspöki joghatóság körébe utalja és a hivek «mint a püspök alattvalói, tartoznak az ő adóztatási rendeleteinek engedelmeskedni. A továbbiakban azt mondja a tanulmány: «A hivek meghallgatása a szeretet egyházának szellemében s célszerűségi okokból történik, de nem jogi előfeltétele az adó kivetésének.?* «Az egyházközségi adók kivetése és behajtása a püspök nevében és joghatósága cimén történik. *) A [tanulmányból kiragadtuk ezeket a mondatokat azért, hogy rámutassunk a felmerülhető ellentétekre. Szemben azzal a világi felfogással, amely az adóztatási jogot az állami suverenitás integráns részének vallja és minden más adóztatási jogot az államon belül csak derivált jognak ismer el, az egyházi adóztatást az államtól független jognak vallja. Alig a világi álláspont a hitközségi adóztatást az egyházközségi szervezetbe tömörült hivek onadóztatásaként fogja fel, autonóm szerveik utján,*) — addig a katholikus egyházi felfogás szerint az adókivetésnek egyáltalán nem előfeltétele az autonóm szervek megalakulása, mert az adóztatási jog nem az egyházközségi szervezet illeti meg (amelynek megalakulása jelenleg a katholikus egyházban nem képviseleti alapon történik,) hanem ez a jog a püspököt illeti. Természetes tehát, hogy ahol az alapvető kérdések tekintetében ilyen elhajlások mutatkoznak, ott minden olyan törekvésnek, amely az egyházi adózás rendezését tűzi ki céljául, elszántnak kell lennie arra, hogy a z egyházak részéről a legnagyobb ellenállással fog találkozni. Annak ellenére azonban, hogy a felmerülhető nehézségek nagyok, azok nem legyőzhetetlenek. Az állam közreműködése, — ahogy azt Takács György helyesen mondja**) — bár az adóztatás az egyházak autonóm jogkörében Történik, abba az állami kormányzati hatalom részben támogatókig, részben szabályozókig szól bele.» Támogatólag, amikor jogszabályaink az egyházi adókat közadóknak minősitik, az állami szerveket a behajtás tekintetében az egvházak szolgálatába állítják, amikor az egyházi szolgáltatások befolvását hatékonyabbá és egyöntetűbbé teszik az egyházi adóknak az együttes kezelésbe való bevonásával. De hol van a szabályozó közreműködés? Ez ott kezdődik, ho^gy nem engedheti meg az adózó túlterhelését az egyházak részéről az állam pénzügyek rovására. A fentebb idézett és ismertetett •S9.1S2 1927. sz. rendelet az első lépés ebben az irányban, azonban egyelőre nagyon óvatos lépés. *) Lásd: Leopold i. tanulmány 238. lap. *) «Ahol egyházközség szabályszerűen nincs megalakulva, ott hitközségi adók sem vethetők ki.» (1927 évi 89.182 számú P. M. rendelet). **) Lásd: i. m. 16 oldal.