Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Egyházi adók rendezéséről

20 Dr. Diczig Alajos: Az egyházi adók rendezéséről. A jelenlegi helyzet ugy az ad|ózók, mint a kincstár és nem utolsó sorban maguknak az egyházaknak szempontjából sokáig fenn nem tartható és a szabályozás feltétlenül kívánatos. Az adózók és a kincstár szempontjából kívánatos a rendezés a jogbiztonság megteremtése érdekében. Már dr. Wekerle Sándor is idézett tanulmányában ezzel indokolta elsősorban az egyházi adók rendezésének szükségességét. Mert ha nem is-osztom azt a felfogást, amely az u. n. hitközségi adózás jogalapját is kétségbe vonja, amint azt a római katholikus egyház által szedett hitközségi adókra nézve olvasom, hogy ezen adók «jogalapja ezidőszerint még vitás. Az adószedés csakis a legutóbbi évek során kifejlődött gyakorlaton alapszik, mely gyakorlatot az államhatalom egyfelől az egyháznak a változott viszonyok folytán előállott uyomasztó helyzetére, s elsőrendű szükségletére való tekintettel, másfelül az egyenlő elbánás elve alapján hallgatólag elismeri,))*) — (mert a jogalapot elsősorban a százados gyakorlatban elismertnek látom) mégis a hitközségi adóztatás körül ugy az adóalany, adótárgy, adókulcs, adókivetés, jogorvoslati eljárás tekintetében annyi rendezetlen kérdés van, hogy a hitközségi adóztatást, általában az egyházadók rendezését feltétlenül kívánatosnak (tartom. Viták merülnek fel az adóalanyiság kérdése körül, amely egyes felekezetek szerint változik. Mig az 1924 évi református zsinat III. törvénye szerint adóalany az az önálló keresettel biró egyházközségi tag, aki 20-ik életévét betöltött, az evangélikus egyház szerint a 24 éves kor az iránvadó, a budapesti római katholikus egyházközségi szabályzat szerint 21 éves kor az irányadó.**) Az adó tárgya: rendszerint az állami egyenadók összessége. Ebbqní a tekintetben reá kell mutatnunk arra, hogy a J. V. H. Ö. 70 §-a szerint «a jövedelem és vagyonadó után semmiféle pótadót kivetni nem szabad,» ennek ellenére ismerek olyan egyházközséget, ahol az egyházadót nemcsak a föld, ház és általános kereseti adó után, vetik ki, hanem ugyanakkor a jövedelem és vagyonadó után is, ami tipikus kettős adóztatást jelent. Nincsen szabályozva a kivetési kulcs maximuma. A többször idézett 1927 évi 89.182 és 1928 évi 22.568 számú P. M. rendeletek ugyan kimondják, hogy az állami adók 10%-át meghaladó egyházi adók az együttes kezelésbe csak külön pénzügyminiszteri engedély alapján vonhatók be. Azonban ez a rendelet egyáltalában nem limitálja az adókulcsot, mert először is csak ott köti ki az engedélyezést, hol a hitközségi adókivetés kulcsa átlagban a 10o/0-ot meg nem hahaladja, továbbá a pénzügyminiszteri engedély megszerzése különösebb nehézségbe egyáltalán nem ütközik. *) Lásd: dr. Csulak i. m. 662 oldal. **) Lásd: dr. Szelényi Ödön: «Az egyházközségi adórób. Adó és Könyvvitel 1931 első szám 19 oldal.