Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Egyházi adók rendezéséről

18 Dr. Diczig Alajos: Az egyházi adók rendezéséről. Addig, amig ennek az áldozatkészségnek az igénybevétele önkéntes felajánlás formájában történt, vagy pedig a szokás szentesítette enyhe járulékok befizetésének a formájában, természetes, hogy a szabályozás szükségessé iránt sem merült fel az óhaj. Ha voltak is ilyen irányban kivánságok, azok inkább a dologi természetű szolgáltatások kérdésében merültek fel, igy a párbér jogi természete körül folytak erős viták (L. Kollányi F.-Kovács Gytila-Raffay Ferenc és Timon Ákos tanulmányait), de a kívánság a szabályozás iránt általánossá és egyetemessé válni nem tudott. Most azonban, amikor az adóalany teherviselőképességére az államnak elsősorban a maga jól felfogott érdekében vigyáznia kell, mert elsősorban az államháztartás egyensúlyának mindenek fölött álló biztosítása megkívánja azt, hogy az adóalany más természetű terhek alatt össze ne roppanjon, most, amikor az egyházadók címén viselt közteher néha olyan súlyos, hogy a kulcs több száz százalékos,1) akkor minden elfogulatlan embernek el kell azt ismernie, hogy jogos az a törekvés, amely az egyházi hatóságok adóztatási jogának épségben tartása mellett biztosítja az adóalanyt a túlzott igénybevétel ellen. A kérdésnek rendezését legfőképen azonban az akadályozza meg, s az egyházi adók rendezése különösen azért kemény-dió, mert az egyházak autonóm jogaikat féltékenyen őrzik és az egyházadók rendezését egy jelentésűnek tartják autonóm jogkörükbe való beavatkozással, ami viszont kényes alkotmányjogi kérdések felvetésére nyújt alkalmat.*) A mindenkori kormányzatok épen azért, hogy az ezzel a kérdéssel járó komplikációkat megkerüljék, óvakodtak attól, hogy ezt a kérdést érintsék. Hogy milyen szinte áthidalhatatlan ellentétes felfogások között keílene hidat verni, szabad legyen arra néhány szóval rámutatnom a római kathoükus egyház szempontjából. A római katholikus egyház felfogását ebben a kérdésben Leopold Antal dr. fejti ki a «Katholikus egyházközségek) cimeu megjelent tanulmányában.**) A római katholikus egyház ebben a kérdésben a kánon joghoz tartja magát, amelynek 1496-ik kánonja azt .rriondja: «az egyháznak az államhatalomtól függetlenül joga van a hívektől megkövetelni, ami az Istentisztelethez, a papok és egyéb szolgái tisztességes eltartásához és más sajátos céljaira szükséges». Bár az általános kánonjog az egyházközségi adóról kifejezetten nem beszél, azonban az idézett kánon az államhatomtól függetlenül az egyházi adóztatást, az *) Lásd: dr. Vargha Imre államtitkár cikket Újság 1928 január 3-iki számában. «Ha rámutatok árral, hogy volt község, amelyben az egyházi adó kulcsa 200—800.0/0-ot, sőt egy esetben 1200 o/0-ot ért el . .» *) Lásd: Takács György: Egyháziadó. Közgazdasági Enciklopédia Budapest, II. kötet 16-ik lap. **) Lásd: Magyar Szemle 1907 I. kötet 236 és következő lapjain.