Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 4-5. szám - A házingatlan túladóztatása

Dr. Z< rkoritz Zsigmond: A házingatlan túladóztatása. 93 fordul, hogy az adóalany mérlege veszteséggel zárul, holott közben egyes vagyontételein, így ingatlanán nyereséggel adott túl. Az ingatlan értékesítéséből még az adózó évvégi mérlegének nyereséggel zárulására következtetni nem lehet. Külön kell szólnunk az illetékegyenértékről, amelynek 20 %-os pótlékolása ennek a lényegében vagyonadónak 1931—1940 időszakra való igazságtalanul magas kiszabását még súlyosabbá teszi. Ugyanis az 1931:XVIII. t. c. szerint az illetékegyenérték alapja az illetékkötelezettség keletkezésének évére kivetett házadó alapjául szolgáló, vagyis az 1930. november 1-iki házbérjövedelem nyolcszorosa. Ez a törvényszerű ingatlan érték az ingatlanok mai 1932. év közepén elérhető nyers bérjövedelménél legalább is 20—40%-nál magasabb. Ma tehát, amidőn a lakások és üzletek épen az adó alá eső házakban igen nagy százalékban üresen állanak, a lakbérek pedig az előző évi adóalappal szemben 20—40%-kal alacsonyabbak, az 1930. novemberi bérek alapján kiszámított ingatlanérték után fizetni az illetékegyenértéket, annyit tesz, hogy az illetékegyenérték az ingatlanok mai legkisebb törvényszerű értékének nem fél, hanem legalábbis %%-a, ami az évi bruttó házbérek 6%-ának felel meg. Ha pedig ehhez a 6%-hoz még a 20%-os pótlék jön, akkor ez azt jelenti, hogy illetékegyenérték címén a bruttó bérjövedelem 7.2%-át kell fizetni. Ez pedig a többi adónem mellett túlzottan magas. A vagyonadóátruházási illetéknek, az illetékegyenértéknek és a többi illetékeknek 20%-os pótlékolása nemcsak a 1932 33 költségvetési évre, hanem állandó jelleggel történt. Ugyanilyen állandó intézkedés a társulati adónak 2°/00-es vagyonadóként való kivetése. Ezek azok az intézkedések, amelyek magyarázatukat találhatják a költségvetés összeállításánál felmerülő hiányban, de semmiképen nem alkalmasak arra, hogy állandó jellegűek legyenek. Az 1931. évi XXVI. t. c. felhatalmazása ily messzemenő intézkedésekre nem terjed ki. Amidőn a rendelet a házak megadózását felemelte, orvosolatlanul hagyta azt a méltánytalanságot, amely a H. H. Ö. azon rendelkezéseiből következik, hogy az évközi változások tekintetbe nem vétetnek. A gazdasági krizis különösen erősen érezteti hatását a lakás és üzletbéreknél. Ma már az 1931 novemberi béreknél is legalább 10 25°/n-os alacsonyabb bérek vannak érvényben. A bérlők nem bírják fizetni a magas béreket és ez a háztulajdonos és lakók között állandó feszültséget okoz, mert előbbi épen a magas adózásra hivatkozva, kénytelen lenne megtagadni az évközi bérmérsékelést. A novemberi házbérív alapján akkor is fizetni kell a házadót és járulékait, ha évközben csökkent is a bér. Ez a mai időben a magas adók mellett nem védhető ki azzal, hogy évrkkel ezelőtt az emelkedő béreknél sem kellett utánfizetni az évközben emelkedő bérek szerint.