Az adó, 1931 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Az 1931. évi jövedelem- és vagyonadó kivetése

Vegyes. 61 I. M. számú igazságügyi miniszteri rendelet az 1931. január 1-én életbeléptette. Ezzel életbeléptek a törvénynek illetékügyi rendelkezései is, amelyek a következők: (Te. = A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény.) Te. 8. §. második bekezdése: « Pp. 113. §-át a következő rendelkezések egészítik ki: Ha a perben az egyik fél szegénységi jogban részesük ellenfelét a Pp. 112. §-ában foglalt feltételek nélkül is megilleti az a jog, hogy az illetéknek arra a részére nézve, amelyet kizárólag a szegénységi jogban részesülő fél keresete vagy viszontkeresete következtében kellene lerónia, egyelőre fel van mentve az ügyben felmerülő, akár bélyeggel, akár készpénzzel lerovandó illetékek lerovása alól. Ebben az esetben a szegénységi jogban részesülő fél ellenfele az ügy jogerős befejezése után, ha pervesztes, kiszabás alapján, a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket utőlag megfizetni köteles, még pedig mind a saját magáért, mind az ellenfeléért lerovandó illetéket, ideértve az ítéleti illetéket is.» Ez sarkalatos ujitás. Azt célozza, hogy a szegénységi jog alapján való illetékmentességgel űzhető visszaéléseknek a talaját teljesen elvegye. Aki ugyanis szegénységi jogon perel, az a keresetének az értékét — a saját maga irányában való minden anyagi következmény nélkül — alaptalanul bármilyen nagyra teheti, s ezzel a perbeli ellenfelét, akinek szegénységi jog nem jár, olyan összegű bélyegleróvási kötelezettség elé állíthatja, amely alkalmas arra, hogy az ellenfelet a kereset igény felől való egyezkedésre kényszerítse. Az uj rendelkezés ennek az eddig előfordulhatott, s valójában többször elő is fordult visszásságnak a kérdését nyilván tökéletesen megoldja. Lényeges újítás a rendelkezésben az is, hogy a szegénységi jogban részesülő fél ellenfele, ha pervesztes mind az ellenfeléért, mind pedig a magáért való (feljegyzett) illetékeket, sőt az ítéleti illetéket is csupán abban az arányban köteles megfizetni, amilyen arányban az 'télét őt a kereseti követelésben elmarasztalta, holott eddig az 1914: XLIII. t.c. 77. §-a értelmében az ellenfélnek, ha bíróság őt a költségnek habár csak egy részében is elmarasztalta, egészen meg kellett fizetnie mindazokat az illetékeket, amelyeket a szegény fél az illetékmentessége alapján nem rótt le. Az új rendelkezés indoka a bírói gyakorlatnak az az irányzata, hogy a szegényjogos perekben hozott Ítéletek a költségben — szociális tekintetekből — rendszerint a szegényjogban nem részesült felet szokták elmarasztalni, ha az csak valamelyes bármily csekély részben lett is az pervesztes. Te. 8. §. harmadik bekezdése: «Ha a vagyonjogi perben szegénységi jogot kérő fél a perköltség egy részét fedezni tudja anélkül, hogy a saját és a Pp. 112. §-ának 2. bekezdésében megjelölt hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, a bíróság a szegénységi jogot megadó határozatban kimondja, hogy a Pp. 113. §-a 1.