Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - A malmok általános forgalmi adója

Dr. Sztojka Miklós: A malmok ált. forg. adója. 61 teljesíthető könnyebben ós pontosan, ahol a malom kimenőszámláik alapján adózik. Egyébként a készpénzért való eladás elenyészően kismérvű szokott lenni, mert a vámkereset értékesítése általában cserélés útján történik malmoknál. IX. A R. 5. §-a szerint a kereskedelmi őrlés adóalapja — mint az előző gazdasági évben is — a malom által szállított árú értéke és e szabály alkalmazása a saját kereskedelmi őrlésnél nehézséget nem okozott, mert ily esetekben a szállított árú értékét az értékesített őrlemények befolyt ellenértéke jelentette, ami most a R.-ben így is van kifejezve, de ami a T. 31. §. 1. bekezdéséből is következik. Bizonytalanság volt {izonban régebben az idegen kereskedelmi őrlés adóalapjának megállapítása körül. Most a R.-ben részletesen meg van határozva, hogy idegen kereskedelmi őrlés esetében a szállított árú értéke, ha az őrlés készpénzdíj ellenében történik, az őröltető fél részére kiszolgáltatott őrlemények értéke képezi az adóalapot, ha pedig a malom az idegen kereskedelmi őrlést kapott vám ellenében végzi, az adó alapjául az őrlés végett a malomba beszállított gabona hivatalos értékét kell tekinteni. Tehát az első esetben az adó alapja az őrlemények értéke és a befolyt őrlési díj, az őrlemények értéke a szállított árú (őrlemény) ellenértéke, a készpénz őrlési díj pedig munkateljesítmény ellenértéke lévén. A természetbeni vámért végzett őrlésnél az őrlésre beszállított gabona az adó alapja, tehát az így természetben megkeresett vámkereset után nem kell adózni, ez csak ha eladatik, vagy felőröltetik, kerül majd adó alá. (végeredményében saját kereskedelmi őrlésű tételként). Jóllehet az idegen kereskedelmi őrlés vámért végeztetik, mint a vámőrlés, itt általános forgalmi adózás szempontjából vámkeresetről és a vámkereset értékesítéséről szó nem lehet, mert az idegen kereskedelmi őrlés adóalapja az elmondottak szerint a szállított árú értéke. Vámkereset valójában van ugyan az idegen kereskedelmi őrlésnél, azonban az őrlés kereskedelmi célokra történvén, teljesen indokolt összhangba hozni az ily őrlemények terhét a saját kereskedelmi őrlésű tételek adóterhével. A készpénzért végzett idegen kereskedelmi őrlésnél a R. szerint, mint mondottuk, az >adó alapja az őröltető fél részére kiszolgáltatott őrlemények értéke. A kiszolgáltatott őrlemények értékéül célszerű a behozott gabona hivatalos értékét és a készpénzőrlósi díjat venni adóalapul, nemcsak, mert a pénzügyminisztérium 1926. évi 139.097. VIII. b) számú rendelete, majd a közigazgatási bíróság 1928. évi március hó 14-én kelt 25.033/1926. P. számú majd ugyanazon napon kelt 25.797/1926. P. számú ítélete szerint az idegen kereskedelmi őrlés alapja a szállított árú —• tehát őrlemény •— értéke, ezt pedig a bevitt gabona értéke és az őrlésért kifizetett készpénz együttes öszszege képezi. Célszerű a gabonaár alapul vétele azért is, mert