Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Részvénytársaságok veszélyben

Dr. Erdély Miklós: Részvénytársaságok veszélyben 5? vény sehol sem követel meg meghatározott számú részvényesi'. Nem szabad e részben feltételezni, hogy ily fontos és alapvető kérdésben a törvény csupán elnézésből nem követelt meg egy bizonyos minimális részvényesi számot a társaság fennállási idejére. Sőt a kereskedelmi törvénynek a r. t.-okra nézve megállapított szigorú alakiságára való tekintettel feltétlenül megállapíthatjuk, hogy a törvény ép úgy, ahogy ez esetben az alakuló közgyűlés tekintetében rendelkezett, ekkép rendelkezett volna a r. t. fennállási idejére nézve is. Ha tehát a törvényhozó eltekintett attól a követelménytől, hogy egy r. t.-nak állandóan több részvényese legyen, nem követelheti ezt a törvény alkalmazója sem. Nem lehet eléggé kiemelni azt, hogy hova vezethet ily felfogás a gyakorlatban, minthogy a részvényesek ismeretlensége a r. t.-oknál alapvető elvet alkot. („Societe Anonyme"). A legtöbb esetben nem ítélhető meg teljes biztonsággal, hogy valamely r. t. részvényei kinek a tulajdonában vannak, annál is inkább, mert a részvények átruházása minden alakiság nélkül, bárhol és bármikor jogérvényesen megtörténhetik és valamely r. t. részvényeinek akár összessége, akár csupán egy része bármely pillanatban változtathatja tulajdonosát anélkül, hogy ezen körülményről akár bírói, akár közigazgatási hatóság tudomást szerezne, avagy szerezhetne. Azon követelménynek felállítása, hogy az össz-rószvénybirtok egy kézben nem egyesülhet, az összrészvénybirtokosra nézve csak egy pillanatnyi kellemetlenséget jelenthet, mert kénytelen volna az újonnan megszületett jogszabályt ideiglenes és palástoló jogi formák alkalmazásával kijátszani. Azt sem szabad tekinteten kívül hagyni, hogy a részvénybirtok kaleidoszkopszerű változása mellett maga a r. t. vagyona külső megjelenésében semminemű változást nem szenved. Gyakorlatilag a harmadik személyre nézve teljesen közömbös is, hogy a részvények egy kézben, avagy több kézben" vannak, mert a részvényes úgyis mindenkor csak részvényei erejéig felelős. Eszerint nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a fennálló törvényes rendelkezésiek értelmében a r. t. fennállásához több számú részvényes nem kívántatik meg. A fentebb említett ítéletek jogi tartalmából, továbbá azon következtetés vonatik le, hogy azon esetben, ha valamely r. t. összrészvényei akár természetes, akár jogi személyre, illetőleg egy más r.t.-ra átruháztatnak, tidaid önképen egyesüléssel állunk szemben, amely a kereskedelmi törvény 208. §-a értelmében a megszerzett r. t. további fennállna tását kizárja s ehhez képest akkor, amidőn egy r. t. összrészvényei egv kézben vannak, r. t.-ról egyáltalán beszélni sem lehet, vagyis két önálló r. t. létezése azon pillanattól kezdve kizártrak volna tekinthető, amely pillanatban a megszerzett r. L összrészvényei a megszerző r. t. birtokába mentiek át. Ily esetben alkalmazandó volna az 1927. évi 3-ik t. c. is, vagyis a megszerzett r. t.