Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Részvénytársaságok veszélyben

56 Dr. Erdély Miklós: Részvénytársaságok veszélyben januári számában „Megjegyzések a R. T. összes részvényei együttes átruházásának kérdéséhez'' cím alatt Fözö Sándor miagy. kir. közigazgatási bíró kitűnő tollából származó cikkben tárgyaltatott s minhogy az ezen cikkben tartalmazott felfogás a fentebbi ítéletekben megállapított elvi megállapításokkal nyilván egyező, a kérdésnek úgy az általános részvényjog szempontjából, mint a küszöbön álló reformra való tekintettel is mutatkozó fontosságára célszerűinek látszik a jelzett ítéletekben megállapított elveket, nemkülönben a szaksajtóban magas bírói helyről történt részbeni megvilágításokat kritika tárgyává tenni annál is inkább, mert az ezekben kifejezett jogi nézeteknek teljes mértékű elfogadása sok fennálló r. t.-na nézve kétségtelen, veszélyeket rejt magában. A fentebb jelzett ítéletekben tartalmazott ama megállapítás, hogy a r. t. összrészvénveinek átruházásai az átruházott részvényekben megtestesített részvénytársasági vagyon után adás-vételi illetéket kell fizetni és pedig amennyiben a vételár mikénti megoszlása tekintetében adatok rendelkezésre nem állanak, a teljes vételár után 5% -os ingatlan vagyon átruházási illetéket, a vonatkozó illeték törvényekben továbbá a 85/1925 és 2223/1925. P. közig, bírósági ítéletekben lefektetett elvek alapján nézetünk szerint az illetékjog alapján sem helytálló, de ennél még sokkal fontosabbak azok az aggályok, amely a kereskedelmi jog és a közgazdaság általános érdekei szempontjából a Főző bíró által kifejtett ellen felmerültek. Az említett jogi megállapítások ugyanis három irányban fejeződnek ki. Elsősorban abban, hogy egy r. t. fennállásának feltételét képezné, hogy a részvények több, legalább hét kézben oszoljanak meg, vagyis azon feltétel, ámbár a törvény a részvé nyesek említett számát csak a r. t. alakulásához írja elő, — a r. t. további fennállásához is megkövetelhetik. Kizártnak és a törvény szellemével ellenkezőnek tekintetik, hogy egy természetes, avagy jogi személy, valamennyi részvény kizárólagos birtokában, r. t.-ot alkothasson annál is inkább, mert úgy a természetes, mint a jogi személy önmagában is jogalanyisággal bír és ennélfogva nincsen szükség arra, hogy ezen jogalanyok még egy külön cselekvőképességet szerezzenek maguknak és természetes, avagy külön jogi személyiségüknek elhallgatásával, nemkülönben minden további felelősség kizárásává], jogügyleteket csak vagyonuk egy bizonyos résziének lekötésével, r. t. alakjában.' köthessenek. EZEN ÁLLÁSPONT kétségtelenül tévesnek minősítendő s a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseivel ellenkezik, mert a kereskedelmi törvény 147. §-a csak meghatározott számú részvényt, nem pedig meghatározott számú részvényest követel meg. Á törvény 155. §-ában csak az alakuló közgyűléshez kíván meg egy bizonyos minimális számú részvényesi jelenlétet, a társaság'további fennállási idejére azonban a tör-