Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Részvénytársaságok veszélyben

Df. Erdély Miklós: Részvénytársaságok veszélyben 55 (V. ö. a német 34. Juristentiag bizottságának Berichtjét 38— 41. old.) Azt állítja cikkében Főző Sándor közigazgatási bíró úr, hogy az 1927. évi III. t. c-nek épen az a célja, hogy azok a „nem valódi" részvénytársaságok, amelyek az összes részvény éknek egy személy kezében való egyesülése következtében megszűntek, a kereskedelmi cégek cégjegyzékében felszámolási eljárás mellőzésével (!) töröltessenek. Az említett törvény célja nem ez. Ez a törvény beszél ugyan a megszűnt cégek felszámolás nélkül való törléséről, de csak ott, ahol ennek a törlésnek vagyon hiányában szükségképen' helye van. Nem lehet célja a törvénynek, hogy egy működő jogi személyt megszűntnek jelentsen ki és ezáltal a vállalatokhoz közelállóknak súlyos károkat okozzon, mellőzve felszámolásukat. De célja az, hogy a csődbe került, fizetőképtelen megszűnt cégeknek ez a valóságnak megfelelő ténye, miután nem akad igazgatósága., vagy gondozója, aki a megszűnést kimondó közgyűlés költségeit viselje, a céglajstromban keresztülvezessék. Nem hinnők, hogy a közigazgatási bíróság helyes úton jár el, amidőn egyes részvényáitruházás ingatlan-vagyon^ cserét leplező tétnyéből olyan messzemenő konzekvenciákat' von le, amelyek a részvényele forgalmában igen na,gy veszélvt rejthetnek magukban és amelyek, miként fentebb láttuk, részvény jogunkkal sem hozhatók összhangba. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy a részvény a legmobilabb vagyon a tőkegazdaságban. Ezért a legérzékenyebb is. Miniden bizonytalanság a részvények forgalmában kihat értékükre és olyan hálásokat idézhet elő, amelyekre a cikkíró úr, aki nyilvánvalóan a fiktív vagyonátruházások megakadályozását tűzte ki céljául — nem szándékolt. Ha közigazgatási bíróság megmarad álláspontja mellett, árt vele állami életünk esry igen fontos érdekének: a tőkeképződés lehető előmozdításának. Részvénytársaságok veszélyben* Irta: Dr. Erdély Miklós, budapesti ügyvéd. A

MAGY. KIR. Közigazgatási Bíróság 8598. P. 1927. ós 33.121. P. 1928. sz. ítéletében ezen anagtas bíróság olyan álláspontot foglal el, (miszerint, ha valamely r. t. összes részvényei együttesen eladatnak, akkor ezen adás-vételi szerződés tárgyaként nem maguk a részvények tekintendők, hanem az ezen részvényekben megtestesített részvénytársasági összvagyon, annyival is inkább, mert valamely r. t. összrészvényeinek egy kézben történt koncentrációja a valódi r. t. fennállását kizárja. A szóbanforgó kérdés az Illetékügyi Közlöny 4*