Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Az áruszállítással kapcsolatos fuvarozási költség, mint a forgalmi adó alapja

14 Dr. Tandori Dezső: Fuvarozási költs. a forg. adónál. Ha ellenben az eladó a. feladás alkalmával a küldeményt bérmentesíti, vagy a fuvarozási költséget másként előlegezi vagy fedezi, vagy pedig az ügyletben kikötött teljesítési vagy paritásos helyen túl saját szállító eszközén fuvarozza s ezért külön költségme}gtérítiést vagy fuvarköltséget számít fel, a vevő által megtérített fuvarozási költség a vételáron, illetve az ügyletben kikötött ellenértéken felül további bevételként mutatkozik. A 33. §. (2) bekezdésében foglalt speciális jogszabály nélkül ez az ügylettel összefüggő további bevétel minden esetben szintén adóköteles volna. Az idézett bekezdés szerint azonban „abból az összegből, amelyet az átruházó az árúnak más vállalkozó útján való fuvarozásáért és biztosításáért felszámít, csak annyi számítható az adóalaphoz, amennyivel az az összeg az átruházónak a fuvarozás és biztosítás körül tényleg felmerült költségeit meghaladja". Az 1921. évi 130.000. számú végrehajtási utasítás 41. §ának (5) bekezdése az idézett törvényhellyel kapcsolatban a, következőket tartalmazza: ,,(5) Az adóalaphoz kell számítani továbbá azokat az öszszegeket is, amelyeket az átruházó az eladott árúnak saját fuvarozó eszközeivel való hazaszállítása és az árú biztosítása címén a vevőnek felszámít. Az esetben azonban, ha a átruházó az árút nem maga szállítja a vevőhöz, hanem más vállalkozóval fuvaroztatja, haza és az árút a vasútnál vagy valamelyik biztosító intézetnél biztosítja, az ezzel kapcsolatban tényleg felmerült és a vevőnek felszámított, költségek, mint nem saját tevékenységéből származó bevételek, az adóalapból leszámíthatok. Ha azonban az átruházó többet számít fel a fuvarozásért és a biztosításért, mint amennyire az ezzel kapcsolatos tényleges kiadásai rúgtak, a többletet az adóalaphoz kell számítani. Egyszóval az adóalap megállapításánál figyelembe kell venni mindazt, amit az átruházó az eladott árú szállításával kapcsolatban az árú megszerzőjétől saját maga kap kezéhez, illetve, amit az átruházó saját bevételének lehet tekinteni". Nyilvánvaló, hogy a végrehajtási utasítás csak magvarázza a 33. §. (2) bekezdését, mert a pénzügyminiszternek nem is volt felhatalmazása arra, hogy ebben a vonatkozásban új jogszabályt alkosson. Az utasítás tehát szintén csak az ügveletkötéskor megállapított ellenértéken felül, tehát a vevő terhére felmerülő, az eladó által előlegezett és a vevő által megtérített fuvarozási költségekre vonatkozik. Nem új jogszabály, hanem a speciális jogszabálynak az általános szabályok szerint következő negativuma az. hogy a saját fuvarozási eszközzel történt fuvarozásért felszámított összeg, más vállalkozóval történő fuvaroztatás esetén pedig a tényleg fel-