Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Az áruszállítással kapcsolatos fuvarozási költség, mint a forgalmi adó alapja

I)r. Tandori Dezső: Fuvarozási költs, a forg. adónál. 13 A 33. §. (1) bekezdése szerint az adóalap megállapításánál számításba, kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására, az árú megszerzője magát kötelezte. Ennélfogva az eladót, terhelő fuvarozási költség akár az árba van kalkulálva, akár külön van feltüntetve, az adóköteles ellenérték részét képezi és abból le nem vonható. Ez a jogszabály szigorúan alkalmazandó és az ellenérték szétbontásának semmiképen sincs helye, mert hiszen az említeti bekezdés következő két mondata az eladót terhelő), de az ellenértékben áthárított vagy egyébként, Felszámított s így a vevő által megtérített vámot, fogyasztási adót és hasonló kölzszolgáItatásokat, továbbá a csomagolási költségekel sem engedi az adóalapból levonni. Ha például az ügyletet teljesítési hely megjelölésével (ab Szolnok) vagy paritásos állomás kikötésévé] kötik, vagy a teljesítés helye külön kikötve nincs, s ezért tőzsdei ügyleteknél Budapest értendő, vagy a teljesítés helye az ügyletkötés helye, de az árú még az ügyletkötéskor nincs ott, mivel ilyen esetékben a, teljesítési helyig, illetve paritásos állomásig felmerült vagy felmerülő) fuvarozási költség — beleértve mindig a vasúti fuvardíjat, is — az eladót'terheli, ez a költség az adóalapból nem vonható le. Közömbös az a körülmény, hogy a fuvarozási költség milyen módon nyer elszámolást, vagy kiegyenlítést. Ha az eladási ár megállapításánál külön van feltüntetve1, a részletezés ellenére is az eladási ár része, s a 33. §. (1) bekezdése értelmében adóalapot képez. Akár az árba van kalkulálva, akár pedig külön van kikötve, nem vonható le az adóalapból azért, mert azt esetleg a vevő fizette ki közvetlenül a vasútnak, vagy a fuvarozónak és ezt az összeget ezért a vételárból levonja, és csak a, különbözetet egyenlíti ki. Nem változtat az adókötelezettségen az sem, hogy az ügylet lebonyolítása után a vevő által kifizetett fuvarozási költséget, az eladó már a számlaösszegben levonásba, hozza a kikötött vételárból, s a különbözetet állítja csak be kifizetendő ellenértéknek. A 31. §. (1) és (3) bekezdése szerint ugyanis az adókötelezettségen nem változtat az, hogy az adóalapot, képező vételár vagy ellenérték készpénzzel vagy más módon nyert-e kiegyenlítést. Más a, helyzet akkor, ha olyan fuvarozási költségről van szó, amely az ügyletkötés szerint a vevőt terheli. Ilyen eset áll elő például akkor, ha a teljesítési helyről, vagy a paritásom helyről a vevő kívánságára az eladó az árút valamely más helyre tovább szállíttatja. Ilyen esetekben, ha, a vevő közvetlenül fizeti ki a fuvarozási költséget, az eladót ez a továl(leszállítási ügylet nem érinti, s a teljesítési helyről, vagy a paritásos állomásról tovább való szállítással felmerült költség az eladónál bevételként, nem jelentkezik és adóalapként figyelembe nem vehető.