Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Mérleg és adózás

Dr. Erdélyi Sándor: Mérleg és adózás. 3 / könyvek alapján állította fel a mérlegét, ennek elismerését kérheti. Az adóügyi hatóságok a kereskedelmi mérleget csak feltételesen fogadják el, vagyis ha azok a helyesbítések, amelyeket az adótörvények előírnak, megtörténtek. Míg a kereskedelmi törvény intézkedései arra irányulnak, hogy a valóságnál több nyereség ne jusson a mérlegben kifejezésre, addig az adótörvények rendelkezései a valóságnál kisebb nyereség kimutatását tiltják. A kereskedelmi törvény az értékelésnek legfelső határát állapítja meg, míg a kereseti adó- és társulati adótörvények az értékelés alsó határát rögzítik meg, hogy túlságos tartalékolásokkal az eredmény mesterségesen ne legyen csökkenthető. A MÉRLEGTAN egyik nehéz problémája különösen a készletek értékelése, mert a különböző törvényes intézkedések más-más értékelési módot írnak elő. Kereskedelmi törvényünk csak két szakaszában a 28. §. és 199. §-ban szabályozza a javak, illetőleg a társasági vagyon értékelését. Míg a kereskedő mérlegének felállítására a 28. §-ban előírja, hogy a javak és követelések azon érték szerint veendők számításba, mellyel azok a felvétel idejekor bírnak, addig a részvénytársaságok mérlegfelállítását szabályozó 199. §. irányadóul előírja, hogy a társasági vagyon azon értékben veendő fel, amely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel. A kereseti adótörvény 15. §^a és a vonatkozó utasítás a beszerzési, illetőleg az előállítási árat jelöli meg, mint azt az alsó határt, amelyen a kereskedelmi cégek javaikat értékelhetik ennél alacsonyabban még áresés esetében sem értékelhetnek. Ellenben a társulati adótörvény 13. §-ának 15. pontja és a megfelelő utasítás szerint a társaságnak jogában van akár a beszerzési vagy előállítási áron, akár az év végén mutatkozó igazolt forgalmi értéknél legfeljebb 20%-kai alacsonyabban értékelni. Míg kereskedelmi törvényünk a kereskedő szubjektív elbírálására bízza, hogy minimális nyereséget akar-e kimutatni, addig az adótörvények tiltják az üzleti évben elért nyereség megnyirbálását és egészben vagy részben való tartalékolását. Normális üzletmenet mellett a nyereség az elkövetkezendő években felszínre kerül ugyan, de ezt az adóhivatalok nem várják meg, rögtöni adózást követelnek. Részben azért, mert az adóra a kincstárnak sürgős szüksége van, részben pedig azért, mert esetleges veszteséges évben, a már megvolt adóalap felemésztődhetik. Nincsen megállapítva, hogy a kereskedő milyen könyveket vezessen. A könyvelést a vállalat vagy az üzem szükségletéhez képest rendezheti be. Azonban bármilyen könyvet vezet, azt felszólítás nélkül kell az adóhivatalnak rendelkezésére bocsátani. A bevezetésnek a könyvekbe oly módon kell történnie, r