Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Belső tőkeképződés és pénzügyi jogunk

184 Dr. Nyulászi J. : Pénzügyi jog és a belső tőkéképz. Nem tagadom azonban, hogy a Társadalombiztosító Intézet gazdálkodásának legutolsó jelenségei egyáltalában nem alkal­masak arra, hogy az állami kényszertakarékosság iránt bizal­mat keltsenek. Az állami szükségletek még egy további vonatkozásban termelnek tőkét. Ha az állam kölcsönt vesz föl s ezt a köl­csönt a belföldön helyezi el, az szintén nominativ tőkegyara­podással jár, mert azok, akik ily kötvényeket vásárolnak, vagyo­nuknak egy részét nominativ tőkévé alakítják át. Ha átmeneti­leg külföldi pénzt szereznek a bankok, a szindikátusok s ezek a külföldön elhelyezett papírok visszaszivárognak a belföldre s így a belföldi munka gyümölcséből, a belföldi javak átala­kulásából fedezik az ily vásárlásokat s ez is a belföldi tőke emelkedését jelenti. ///. Az adóagyi törvényhozás és a belső tőkeképződés. Az egyes adónemek mikénti szabályozásának is van bizo­nyos befolyása a tőkeképződésre. Kétségtelen, hogy a polgárok effektív javaikat, munkáik eredményét csak akkor iparkodnak átváltani nominativ tőkére, ha nem félnek az állam pénzügyi törvényhozásától, ha nyugod­tak, hogy nem j ön valami váratlan megterheltetés. Különben a tőke elmenekül. A háború utáni összeomlás idejében nagy károkat okozott nálunk a nagy és rettenetes adókkal való fenye­getés. Érthető is ez. Minden új adó a jövedelmet szolgáltató tárgy tőkeértékét csökkenti. Ha a száz pengőre értékelt vagyon­tárgyam nyolc pengőt hozott és az uj adó ebből 2 pengőt, vagyis a jövedelem negyedét elszedi, úgy száz pengős értékemért csak hetvenöt pengőt fogok kapni. Úgy Ausztriában, mint nálunk a társulati adózás folytonos fokozódása, a folyton növekvő úgynevezett szociális terhek s a mobil tőke elleni izgatás, az adótehernek erre való áttolása igen jelentékeny tényezők a tekintetben, hogy a közönség az értékpapírokat, a mobil tőke­gyűjtés legfontosabb elemét eladja, ami az árfolyamoknak a tőkeképzés szempontjából egyáltalán nem kívánatos csökkené­sében jut kifejezésre. A megadóztatás az osztályharc egyik legfontosabb fegyvere. A régi papi államokban a pap volt az, aki az adót a többi osztályokra hárította. A feudális társadalomban a hűbérúr és a mai társadalomban egyik osztály azon a címen, hogy nemzet­fenntartó elem, a másik osztály szociális igények címkén ipar­kodiK az állami terhek viselésének költségeit másra áthárítani. A. terheket áthárítani a mobiltőkére ma nagyon népszerű gon­dolái. Népszerűvé teszi annak hirdetése, hogy a háborúban ez nyert állítólag a legtöbbet (felejtik az értékpapírokban és pénzben elpusztult milliárdokat), hogy ez sajátítja ki az álla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom