Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Belső tőkeképződés és pénzügyi jogunk

184 Dr. Nyulászi J. : Pénzügyi jog és a belső tőkéképz. Nem tagadom azonban, hogy a Társadalombiztosító Intézet gazdálkodásának legutolsó jelenségei egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy az állami kényszertakarékosság iránt bizalmat keltsenek. Az állami szükségletek még egy további vonatkozásban termelnek tőkét. Ha az állam kölcsönt vesz föl s ezt a kölcsönt a belföldön helyezi el, az szintén nominativ tőkegyarapodással jár, mert azok, akik ily kötvényeket vásárolnak, vagyonuknak egy részét nominativ tőkévé alakítják át. Ha átmenetileg külföldi pénzt szereznek a bankok, a szindikátusok s ezek a külföldön elhelyezett papírok visszaszivárognak a belföldre s így a belföldi munka gyümölcséből, a belföldi javak átalakulásából fedezik az ily vásárlásokat s ez is a belföldi tőke emelkedését jelenti. ///. Az adóagyi törvényhozás és a belső tőkeképződés. Az egyes adónemek mikénti szabályozásának is van bizonyos befolyása a tőkeképződésre. Kétségtelen, hogy a polgárok effektív javaikat, munkáik eredményét csak akkor iparkodnak átváltani nominativ tőkére, ha nem félnek az állam pénzügyi törvényhozásától, ha nyugodtak, hogy nem j ön valami váratlan megterheltetés. Különben a tőke elmenekül. A háború utáni összeomlás idejében nagy károkat okozott nálunk a nagy és rettenetes adókkal való fenyegetés. Érthető is ez. Minden új adó a jövedelmet szolgáltató tárgy tőkeértékét csökkenti. Ha a száz pengőre értékelt vagyontárgyam nyolc pengőt hozott és az uj adó ebből 2 pengőt, vagyis a jövedelem negyedét elszedi, úgy száz pengős értékemért csak hetvenöt pengőt fogok kapni. Úgy Ausztriában, mint nálunk a társulati adózás folytonos fokozódása, a folyton növekvő úgynevezett szociális terhek s a mobil tőke elleni izgatás, az adótehernek erre való áttolása igen jelentékeny tényezők a tekintetben, hogy a közönség az értékpapírokat, a mobil tőkegyűjtés legfontosabb elemét eladja, ami az árfolyamoknak a tőkeképzés szempontjából egyáltalán nem kívánatos csökkenésében jut kifejezésre. A megadóztatás az osztályharc egyik legfontosabb fegyvere. A régi papi államokban a pap volt az, aki az adót a többi osztályokra hárította. A feudális társadalomban a hűbérúr és a mai társadalomban egyik osztály azon a címen, hogy nemzetfenntartó elem, a másik osztály szociális igények címkén iparkodiK az állami terhek viselésének költségeit másra áthárítani. A. terheket áthárítani a mobiltőkére ma nagyon népszerű gondolái. Népszerűvé teszi annak hirdetése, hogy a háborúban ez nyert állítólag a legtöbbet (felejtik az értékpapírokban és pénzben elpusztult milliárdokat), hogy ez sajátítja ki az álla-