Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Belső tőkeképződés és pénzügyi jogunk

Dr. Nyulászi J. : Pénzügyi jog és a belső lökeképz. 185 mot és teszi adófizetőjévé a neki nyújtott kölcsönök útján. Hozzájárul az is, hogy ez a felfogás alkalmas bizonyos faji ellentétek szolgálatára és hogy a személytelen tőkét, ha nem menekül el rajtaütésszerüleg meg lehet fogni. A mai politikai világ egyik reprezentánsa hirdette az összeomlás idejében, hogy a három millión felüli mobilvagyont el kell venni. Természetes, hogy az ily adópolitika nem alkalmas arra, hogy valakit tőkevagyon szaporítására ösztökéljen, hanem inkább arra készteti, hogy evvel a tőkéjével elmeneküljön s azt vagy külföldre vigye, vagy földbe, házba fektesse. Svájc betétállománya az utolsó két év alatt négy milliárdról hat milliárdra emelkedett és ebből a Sokai megállapítása szerint 2 milliárd külföldi pénz. Ez a legfé ívesebb érv amellett, hogy mit jelent a konzervatív és tőfrebarát törvényhozás. Ha számbavesszük emellett a külföldi kezekben levő svájci részvényeket, láthatjuk, mit vétettek azok az államok, melyek az ellenkező irányzatba csaptak át. Most aztán már iparkodnak is változtatni eddigi politikájukon. Olaszországban Mussolininek uralomralépésekor első dolga volt megváltoztatni a kegyetlen örökösödési illetéktételeket és hatályon kívül helyezni az előző kormány által hozott azokat a rendelkezéseket, melyek a bemutatóra szóló részvényeknek ellenőrzését és így azok tulajdonosainak megadóztatását akarták lehetővé tenni. Mussolini látta, hogy e rendelkezések azt eredményezték, hogy az olasz tőkevagyon kiszökik az országból. Lengyelország, Németország, Ausztria szintén iparkodnak tőkeellenes törvényeiket hatályon kívül helyezni és visszatérni ahhoz a felfogáshoz, mely a mobiltőkét lehetőleg nem terheli. Ha Magyarországon is hasonló irányzat jutna kifejezésre, bizonyára érvényesítené tökevonzó határát az utódállamokkal szemben. Pénzügyi körök panaszkodnak és Bodroghy József is jogászegvleti előadásában szóvátette, hogy a magyar tőkevagyonnak, betéteknek és értékpapíroknak csak csekély hányada lesz jövedelem és vagyonadóval megróva. A legtöbb embe/ eltagadja a maga értékpapírvagyonát. Ez ellen azonban hiába küzdünk. Ha a közgyűlési jegyzőkönyvekből, a társulatoknál végzett nyomozásokból iparkodunk megállapítani a részvényesek kilétét, hogy azokat megadóztassuk, nagyobb kárt okozunk, mint hasznot. Az illetők eladják részvényeiket vagy nem vesznek részvényt és a tőke esetleg kiszökik az országból. Számolva ezzel a helyzettel, legokosabb, ha a társulati adó által már mzgfjgott jövedelmet és vagyont nem bántjuk. Társulati adónk úgyis elég magas, sőt tekintettel a hozzácsatolt járulékokra, a társulatokra szakadó nagyösszegű, úgvnevezett szociális terhekre, túlmagasnak kell tekintenünk. Az ország pénzintézetei osztalék címén nem fnttnek ki nagyobb