Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 2-3. szám - Vitás kérdések a társulati adónál
Dr. Túry Zoltán: Vitás kérdések a társulati adónál. illeték sorsát osztja. A közigazgatási bíróság 26.219/1912. sz. a. kelt ítéletében kimondotta ugyan, hogy a felemelt illetéket üzleti kiadásként levonni nem lehet, mert ennek alapja nem magánjogi, hanem közjogi kötelem; nézetem szerint ez az álláspont most, mikor az adóztatásnál a mérlegből kell kiindulni és annak eredményéhez csak a törvényben taxatíve felsorolt tételeket lehet hozzáadni, fenntartható nem lesz. így a 22635/925. sz. itélet szerint már a forgalmi adóbírságot le kell vonni. A kivetés körüli zavarok és a fellebbezések elkerülése érdekében helyesen cselekszik a vállalat, ha azokat az illetékeket, •pnelyek a vállalat üzletvitelével nincsenek kapcsolatban, m Wzemet nem terhelő illetékek számláján elkülönítetten könyveli. c) Tiszti javadalmak, adományok és ajándékok jellege tekintetében azt, hogy valamely nem kötelezettségből kifolyóan nyújtott adomány az üzleti kiadások minősítési feltételeinek inegfelel-e, esctről-esetre kell elbírálni. A gyakorlatban az az elv fejlődött ki, hogy az üzleten kivül állóknak juttatott adományok, amennyiben ezek és az üzlet között rendszeres kereskedelmi érintkezés, vagy kapcsolat van, az üzlet érdekében tett kiadásoknak tekintendők. így a közig, bíróság 4.041/1925. sz. ítéletében egy egészségügyi cikkek és kötszerek gyártásával és forgalombahozatalával foglalkozó vállalatnál a droguista ifjak egyesüetének, a gyógyszerész-szövetségnek, a gyógyszerészek egyesületének és az illatszerészek szövetségének teljesített adományokat az üzlet érdekében adottaknak minősítette. Az üzleten belül állóknak, tehát az üzlet alkalmazottainak juttatott önkéntes adomány pedig akkor minősül levonható, helyesebben hozzá nem adható tételnek, ha az vagy kereskedelmi szokáson (mérlegpénz, rerauneráció, drágasági pótlék) alapul, vagy pedig az összes alkalmazottaknak vagy azok nagyobb részének adatik, pl. az üzlet hosszabb fennállásának ünnepén adott ajándékok, vagy ha pl. a vállalat sajátjából fizeti a munkásbeteg.^egélyezési járulékának azt a fele részét, amely a vonatkozó törvények szerint az alkalmazottat terhelné. Nyugdíjbiztosítási járulék, kegydij és gyógyítási költség, drágasági pótlék, újévi ajándékok, renumeráció stb. ugyanezen elbírálás alá esnek. Hasonlóan a 12948/1922. sz. ítélet szerint az alkalmazottak részére ? fenntartott étkezde és jóléti intézmények költsége. 3íindez azonban csak a törvény etimologikus értelmezése, melynek a gyakorlatban jelentősége alig van, miután a vállalatnak joga van az alkamazottak segélyalapját korlátlanul dotálni, és azokat a dotációkat, amelyek a 4. pont szerint önkéntes adománynak minősülnének, az alkalmazottaknak ebből a a egélyalapból kiutalni. d) Első szervezés és alapítási költség címén a részvénytársaságok az első öt üzlet évben, szövetkezetek pedig valamint .a társulati adó többi alanyai az első üzletévben eszközölhetnek 52 2—3. sz.