Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2-3. szám - Vitás kérdések a társulati adónál

Dr. Túry Zoltán: Vitás kérdések a társulati adónál. leírást. A törvény rendelkezéséből folyik, hogy amennyiben az első szervezési és alapítási költségeket a részvénytársaságok fennállásuk első öt évében, a többi adóalanyok pedig az első évben le nem irták, a későbbi években ilyen leírásnak (806.. 913.) helye nincs, illetőleg az e címen leírt összeget adóalapul kell venni (499/919). Az alapítási költségek fogalmához tartozik, hogy az alapítás körül felmerült ügyvédi költség (21.662/912), továbbá a vállalati fiókok fölállításával felmerült kiadás (23597/911). és ehhez hasonlók alapítási költségnek tekintendők, ellenben nem minősíthető ilyennek az Ausztriában alapított fiókintézet fölállítása (13871/915) — valamely cég használati jogának megszerzése (33.382/918 és 1444 sz. e. h.) — az apport ellenértéke (17.836/926). — a szabadalmak megszerzése (3416/919) címén felmerült költség ;~ez az utóbbi annál kevésbé, mert a 14. §. (1) 5. pontja értelmében a vállalat a szabadalmi jog értékét a szabadalmi idő alatt leírhatja. Nem lehet alapítási költségnek minősíteni azt a jutalmat sem, melyet valaki külön kapott azért, hogy nagyobb részvényjegyzéssel a társulat megalakulását lehetővé tette (11.382/923). A részvénytársaság az alapítási költségeket nem köteles öt évre felosztani, hanem leírhatja azokat rövidebb időn belül is (2227/915), — és a törvény rendelkezéséből nem következik az, hogy az első évben felmerült alapítási költségeket csak öt egyenlő évre lehetne felosztani (2307/915). e) Leltári tárgyak karbantartására és pótlására fordított kiadások levonandó üzleti költségek. A kereskedelmi élet leltár alatt az üzleti vagyonnak összeírását érti. Ez a meghatározás felöleli a kereskedő ingatlan vagyonát, készpénzét, követeléseit és tartozásait, árukészletét és egyéb vagyontárgyait, — kitüntetve azok mellett azoknak a leltárfelállítás időpontjában fennálló értékét. A pénzügyi jog és különösen a társulati adó szempontjából azonban leltári tárgyak alatt nem a kereskedő összes vagyonát és kötelezettségeit, hanem a vállalat üzleti berendezését, azokat az állandó vagy időleges használati tárgyakat kell érteni, amelyek az üzlet folytatásához szükségesek, amelyek az üzletnek mintegy munkaeszközei. Amikor tehát a törvény leltári tárgyakról beszél, rendelkezései csupán az üzlet továbbvitelének céljait szolgáló berendezésekre (épületek, gépek, felszerelések, állványok, bútorok, irodaszerek stb.) vonatkoznak, de nem érintik azokat a vagyontárgyakat, amelyek nem az üzletvitel eszközei, hanem a vállalatnak egyéb vagyonrészei (követelések, árukészlet, egyéb aktívák stb.). A vállalatok az ilyen, adózási szempontból leltáriaknak minősülő tárgyakat ennek az elvi különbségnek felismerése alapján úgyszólván kivétel nélkül elkülönített berendezési számlán tartják nyilván. A fentebbi pont rendelkezései erre a berendezési számlára vonatkoznak. Az ilyen leltári tárgyak értékének 2—3. sz. 53