Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2-3. szám - A kétszeres adóztatás elkerülésének kérdése a Népszövetség előtt

Dr. Kneppó Sándor: Adóügyi nemzetközi egyezmények. lalat üzlettelepének tekintessék és ezen a címen maga a külföldi vállalat vonassák adó alá. Ha ugyanazon vállalatnak a szerződő államok mindegyikében vannak üzlettelepei, akkor a szerződő államok mindegyike a hozadéknak csak azt a részét vonja adó alá, amely az illető szerződő állam területén levő üzlettelepen éretett el. A tengerhajózási és léghajózási vállalatok üzemi hozadéka azonban kizárólag abban az államban vonandó adó alá, amelynek területén a vállalatnak székhelye van. Az üzlettelepek felsorolásának kiterjesztése vagy szűkítése részletes megvitatás tárgya volt, de általánosságban az alapelv helyessége nem volt vitás. Az érdeklődés az utolsó bekezdés felé fordult. Számos állam adóbevételeinek veszélyeztetését látta benne. Japán képviselője, Ishiwata, aki mindeddig hallgatag volt, terjedelmes ellenjavaslatban az utolsó bekezdés törlését kivánta. Mielőtt tovább mennénk, talán nem lesz érdektelen, ha történeti visszapillantást vetünk ennek az utolsó bekezdésnek eredetére. Magyarország képviselője 1921. júniusában Prágában tárgyalt a magyar és csehszlovák adóügyi egyezmény megkötéséről és azt a javaslatot tette, hogy a dunai hajózási vállalatok hajózási üzemű hozadéka után kizárólag abban az államban vonassanak kereseti adó alá, melynek területén a hajózási vállalatnak székhelye van. Ennek a javaslatnak legfontosabb indoka volt olyan technikai adókivetési könnyítésnek elérése, mely lehetővé teszi az adónak gyors kivetését, mert a hajózási vállalatoknál az üzlettelep szisztémája melletti adókivetés, az adóalapnak államterületek szerintii fixirozása sokszor évekig tette lehetetlenné a jogerős adómegállapítást. Viszonosság esetén pedig alig számottevő az az összeg, mellyel az egyik állam a másikkal szemben megrövidül, a nem nagy adóbeií áldozatot, pedig a nem komplikált gyors kivetés előnyei ellensúlyozzák. A cseh bizottság képviselői, elsősorban a bizottság elnöke, Valnicek hevesen ellenkeztek és napokig tartó viták után sem voltak meggyőzhetők. Végül kijelentették, hogy a javaslatot nem fogadják el. Miután a magyar képviselő erre nagy súlyt helyezett és a javaslatot nem adta fel, az akkori adóügyi tárgyalások részben ezen kérdés miatt eredménytelenül végződtek. Midőn a következő évben a tárgyalások újra felvétettek, cseh részről a magyar javaslatot újból elutasították. Végül ez mégis nagynehezen az akkor (1922. nov.) megszövegezett és 192:]. július 13-án aláírt adóügyi egyezménybe került. Az 1923. október havában a Németbirodalommal folytatott adóügyi egyezményi tárgyalások során is előterjesztette a magyar megbízott a szóbanforgó javaslatot. A németbirodalmi tárgyaló bizottság tanulmányozás végett átvette a javaslatot, másnap azután kijelentette, hogy azt mint célszerűt elfogadja. 2—3. sz. 47