Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

Joggyakorlat. Illetékek és forgalmi adók. Okirati illeték. 111. dij. 59. tétel. Ingatlan jelzálog lekötéséről kiál­lított irat feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek nem tekint­hető. Indokok: Nem lehetett a panasz­nak helyet adni a megtámadott határozatban felhozott és e bíróság­áltál is elfogadott okokból és kü­lönösen még azért sem, mert a te­lekkönyvi rendtartás szerint ingat­lanoknak érvényes jelzálogi lekö­téséhez okirat kiállítása szükséges, olyan iratot pedig, amely szabály szerint is okirat kiállításához kö­tött ügyletet tartalmaz, feltétele­sen illetékmentes kereskedelmi le­vélnek tekinteni nem lehet és erre nézve a volt pénzügyi közigazga­tási bíróságnak a panaszban hi­vatkozott 1884. évi itélete sem te kinthető jogszabálynak. (Közig, bíróság 1412/1928. sz.) Életjáradéki szerz. 178: XI. t. c. 64. §. Ivfió vagyonnak életjáradékért való átengedése esetén, az átenge­dett vagyon értéke az illeték alapja s ennek 2%-a fizetendő illetékként. Indokok: Az 1920. évi XXXIV. t. c. 138. §-a az 1918. évi XI. tör­vénynek csak azokat a rendelkezé­seit helyezte hatályon kivül, ame­lyek az ebben a törvényben szabá­lyozott vagyonátruházási illeté­kekre vonatkoznak. Ennek a tör­vénynek 105. S-a pedig csak az in­gatlanoknak életjáradékért való át­engedésének illetékét szabályozta, De nem szabályozza az ingó vagyonnak életjáradékért való átengedése ntán fizetendő ille­téket is. Amiért erre nézve az 1918. évi XI. t. c. 64. §-ának 3. bekezdésé­ben foglalt szabályozást annál inkább is érvényben állónak kell tekinteni, mert a panaszolt határo­zattal fenntartott kiszabási iraton idézett 1920. évi XXIV. t. c. 3. §-a, ennek első bekezdése szerint csak az 1918. évi XI. t. c. 18. és 71. $-ai helyébe, de nem az 1918. évi XI. t. e. 64. ^-ának 3. bekezdésében fog­lalt rendelkezések helyébe is lép­tetett uj intézkedést. (Közig, bíró­ság 1303/1908. sz.) Vagyonátruházási ill. 1920: XXXIV. t. c. 112. §. Ha a hitbizomány birtokosa a hit­bizományi birtok egy részének kor­látlan itdajdonosává válik, ezen szerzés után vagyonátruházási ille­téket nem tartozik fizetni. Indokok: Az ítélet törlését kellet i elrendelni, mert igaz ugyan, hogy a s.-i kir. törvényszék, mint hitbi­zományi bíróság a hitbizományi ingatlanok közül egy hold kiterje­désű ingatlant a hitbizományi kö­telék alól feloldotta s a panaszos­nak magántulajdonába illetőleg szabad rendelkezésére bocsátotta és ez ingatlanra a panaszos tulaj­donjoga be is kebelezhetett és hogy a panaszos részéről való ez a kor­látlan tulajdonjog szerzés az 1920. évi XXXIV. t. c. 112. s-a alapján 5%-os ingatlan vagyonátruházási illeték alá esőnek mutatkozik, mégis tekintettel egy részről arra. hogy a magyar jogban a hitbizo mánynak, mint önálló jogi alany­nak vagy jogi személynek a minő­sége sehol kimondva vagy megál­lapítva nincs másrészről és külö­nöseu arra, hogy az 1920. évi XXXIV. t. c, 77. s-a értelmében, a hitbizomány megszerzése után az illetéket ugy kell kiszabni, mint ha a hitbizomány birtokosa korlátlan tulajdonjogot szerzett volna, az ez irányban elrendelt bizonyítási el­járás során beszerzett iratok sze­rint pedig bei gazolást nyert, hogy a panaszos az említett törvény ren­delkezése alapján az egész hitbizo­mány. tehát a szóban forgó egy hold ingatlan után is egy ízben már ugy fizetett illetéket, mintha korlátlan tulajdonjogot szerzett volna, tőle tehát most azért, mert a kötött birtok egv részének tény­leg is korlátlan tulajdonosává vált. 1. sz. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom